Magyar Nagylexikon 1. (töredék) A-ANC

ELŐSZÓ A Magyar Nagylexikon nem könnyen született; mint ahogy a magyar lexikontörténet maga is a nagy nekibuzdulások, az ádáz viták, gáncsoskodások, bal- és félsikerek, ugyanakkor a jelentős vállalkozások története is. Az első nagyszabású lexikonsorozat a Wigand Ottó pesti könyvkereskedő által elindított, a maga korában igen népszerű Brockhaus Conversations-lexikonból magyarított, átdolgozott Közhasznú Esméretek Tára volt. Már e kiadvány is éles vitákat váltott ki a reformkori magyar értelmiség körében, s ez a vita lényegében máig kíséri a magyar lexikon-kiadás másfél százados történetét. A "Conversations-lexikoni pör" - bár egyesek még ma is egy külföldi munka magyar fordításának, adaptációjának hívei -, a kiadó számára eldöntött egy nagyon lényeges kérdést, nevezetesen azt, hogy egy nemzet, a maga kulturális hagyományaival, örökségével, környezetével nem elégedhet meg valamely más viszonyok között készült kiadvány egyszerű lefordításával, esetleg magyar viszonyokra való adaptációjával. Egy ilyen hatalmas vállalkozásnak az őt használó nemzet közegében kell készülnie, folyamatosan számba véve a számára fontos örökséget. A maga korában igen kiváló Pallas Nagy Lexikona és az örökébe lépő, jórészt a Pallas anyagára épülő Révai Nagy Lexikona nagyobbrészt megfelelt ennek a várakozásnak, sikerének, s mai tiszteletének ez nyilvánvalóan egyik alapvető oka volt. Ez akkor is igaz, ha ma már ez a két lexikon - lényegében 19. századi ismeretanyaggal - nem elégíti; nem is elégítheti ki a művelt s művelődni vágyó nagyközönség igényeit a 20. század vége lényegesen módosult tudásanyagának megismerése iránt