Mágiarakás

„Mihelyt elkészült valamelyik műsora, Sándor György –- legalábbis így képzelem a dolgot -– kerít magának egy zsákot, átöltözik guberáló embernek, még álarcot is ölt, amely persze megtévesztésig hasonlít igazi arcára, és így, a felismerhetetlenségig felismerhetően sorra járja barátait és ismerőseit, hogy összegyűjtse új műsorának anyagát. Az egyiknek filozófiai papírkosarában turkál, a másiknak szellemi hamutartójából vicc-csikket emel ki –különféle szemétládákban anekdotafoszlányokat talál, és még a környék kukáit is átvizsgálja, kiselejtezett könyveket keres. Amikor már négy zsákot összegyűjtött, akkor fog egy ötödiket, és beleválogatja új estjének anyagát. Persze, nem a négy zsák tartalmából válogat. Ide azt rakja, ami gyűjtögetés közben eszébe jutott. És ami akkor jut eszébe, amikor –- orrát befogva –- a leletkupacot nézegeti. Ettől aztán az ötödik zsák tartalma tőrülmetszetten sándorgyörgyös lesz, a kezdő ötlettől a befejező fintorig.” Eörsi István