Madame Curie

Eddig egyetlenegyszer fordult elő, hogy egy embernek két alkalommal ítélték oda a legmagasabb tudományos elismerést, a Nobel-díjat. Ha csak ezt az egy tényt tekintjük, már akkor is megállapíthatjuk, hogy Marie Curie különleges ember volt. Még jobban aláhúzza ennek rendkívüliségét, hogy ez az esemény nő nevéhez fűződik. Ennyi már önmagában is elegendő ok arra, hogy megismerjük élettörténetét. Az életrajzi regényeket a rendkívüli dolgok teszik igazán érdekessé. Nos, Marie Curie élete bővelkedik ilyenekben. Lengyel tanár gyermekekként látja meg a napvilágot. Amint eszmélni tud, elnyomás alatt sínylődő hazájából a szabad Franciaországba megy - tanulni, hogy népén segíthessen. Elképesztő nyomorban él, míg tanul, mégis kitüntetéssel végzi az egyetemet. Egész élete ilyen céltudatos törekvés, amellyel a századforduló egyik legnagyobb tudósává küzdi fel magát. Házassága is kivételes képességű emberek egymásra találása: élettársában, a később tragikus véget érő Pierre Currie-ben méltó segítőtársat talál, akivel együtt fedezik fel a rádiumot, s alapozzák meg a radiológia tudományát. Az első Nobel-díjat együtt kapják, a másodikat - férje halála után - már Marie Curie egyedül. Később harmadikat is kapott a Curie család: leányuk, Iréne-Curie személyében. Madame Curie életének leánya méltó emléket állított ezzel a könyvvel. Senki se tudta volna jobban bemutatni őt az utókornak, mint leánya, Eve Curie, aki nemcsak a világhírű tudóst látta benne, hanem a humánus embert és a szerető édesanyát is.