Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században

A középkori magyar lovagokról, akik nem hagytak maguk után olyan pompázatos köntösöket s olyan gyönyörű lovagregényeket, mint a franciák, vagy olyan félelmetes fegyverzeteket és lovagvárakat, mint a németek, előbb be kellett bizonyítani, hogy léteztek egyáltalán. Az elnevezések az "apródok", "vitézek", "udvari emberek" említéseiből, a nemesi klánok, házasságok okleveleiből kicsillanó genealógiai tudatból, az újszerű lovagi életmód anyagi, építészeti jegyeiből fokozatosan kirajzolódik Kurcz Ágnes könyvében, hogy kik is lehettek lovagok a 13-14. századi Magyarországon, és hogyan is kristályosodott ki itt - noha megkésve - a középkori társadalom és kultúra egyik alapvető, civilizációformáló osztálya. A lovagság szokásának, mentalitásának, értékrendjének, szellemi kultúrájának vizsgálata, bemutatása révén pedig e kép egyre színesebb, egyre életszerűbb, egyre gazdagabb jelentésű lesz. A kiemelkedő képességű, fiatalon elhunyt szerző könyve mintapéldája annak, hogyan kell a legkorszerűbb történettudományos módszerek jegyében felvetni egy problémát, lefolytatni egy sokéves levéltári és könyvtári kutatást, s azután logikus szerkezetben, élvezetesen a szakma és a nagyközönség elé tárni egy letűnt kor társadalmi rétegének életét, értékeit.