Lobogó Istenszeretet azaz: Keresztes Szent János kisebb művei

Életrajzából tudjuk, hogy szokása volt a szentatyának velős mondásokat írni papírszeletekre s azokat osztogatni lelki gyermekei, főleg a sarútlan kármelita nővérek között. Innét van, hogy az egyikben tegezi, a másikban önözi az olvasót. Mikor az ellene támasztott üldözés miatt sokan járnak látták elégetni a tőle származó iratokat, egyik-másik zárdában ezekből a cédulákból egy-egy kis zsákocskára való került a tűzbe. Ami megmaradt belőlük, az képezi ezen kisebb műveknek egyik csoportját, melyhez néhány, a lelki életre vonatkozó részletesebb oktatás csatlakozik. A második csoportban vannak a levelek. Ez is csupán igen csekély töredék abból a sokból, amit a Szent , mint igen szorgalmas levélíró, élete folyamán ismerőseivel váltott. Hiszen tudjuk, hogy halála előtt egy jó csomagra való levelet semmisített meg Szent Terézia anyától valót, amelyek közül mindegyiknek bizonyára az ő részéről is megfelelt egy-egy levél. A harmadik csoport a költemények. Ezeknek fordítását illetőleg hosszú fejtörés után abban állapodtunk meg, hogy kivéve kettőt, melyeknek költői fordításához a körülmények segítettek bennünket, a többit prózában fordítjuk, pontosan az eredeti szöveg értelmének megfelelőleg, úgy azonban, hogy - amennyire tőlünk telik - abba némi ritmust viszünk be. Az utolsó egy hosszabb értekezés, mely az emberi léleknek Krisztus Urunkkal való bensőséges társalgásait tartalmazza. Ezen fordítással, Isten kegyelméből sikerült a magyar irodalomnak átadnunk szentatyánk hagyatékának eddig még le nem fordított, hátralévő részét.