Lépések az időben

Azt tartja a közmondás, hogy "jó munkához idő kell." Hát én hagytam időt eleget, hiszen több mint négy éve fogtam hozzá a történeteim megírásához, de hogy jó munka lett-e, azt csak azok dönthetik el, akik elolvasták könyvemet. Előszó helyett írhattam volna "kezelési utasítást" is, hiszen gyakran megtörténik, hogy elolvastunk egy könyvet és a végén mégsem tudjuk, vajon az író mit is akart velünk közölni. Hogy ilyen félreértések az én könyvem elolvasása után ne történjenek, elhatároztam, az Előszóban írom le azokat az érzéseket, azt a szándékot, amelyek a történetek megírásához vezettek, megspórolván ezzel az olvasónak a kérdéseket. Ugyanez érvényesül mondanivalóm tartalmára is, hiszen nem csak elmesélni akartam, hanem mondani is valamit - talán azon az elven, hogy "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek".