Kökény a hóban

ELŐSZÓ Tiszavirág-életű műfajnak (is) mondhatnók a riportot. Tiszavirág-életűnek, amennyiben a benne foglalt tények-események egy idő után veszíthetnek is időszerűségükből. A riporthősök sorsa az évek múlásával váratlanul vagy fokozatosan ,,másként" is alakulhat, az írásban hangsúlyt kapó gondokat megoldja vagy súlyosbítja az idő. A riportból megismert falu- vagy városkép is változhat. Ugyanakkor azonban - csokorba gyűjtve - egy időszak riportjai már dokumentumként, a krónika erejével is szólhatnak: nem csak egy közösség gondjait örökítik meg az utókor számára, mint a jelen kötetbe foglaltak, de egy korszak sajtóviszonyait és az író személyét is megismertetik-közvetve - az olvasóval. Ilyen értelemben különösen érdekes Horváth Arany Kökény a hóban című, riportokat, interjúkat tartalmazó könyve. A kötetbe foglalt írásoknak ugyanis valamivel több, mint egyharmada még a diktatúra éveiben - és nem annak utolsó esztendeiben - íródott, a '80-as évek első felében. Akkor, amikor helységneveinket ,, még " magyarul is leírhattuk. Amikor még nyomdafestéket láthattak anyanyelvi közösségünk egyes valós problémái, nemzeti művelődési életünk néhány tényleges gondja is. A kötet rendszerváltás előtt írt riportjai ugyanis 1982 - 1985 között kelteződtek.