Kő se mutatja helyét - A királysírok pusztulása

1984. június 18-án szakértő bizottság nyitotta fel a székesfehérvári Romkert kriptáját. Közel fél százada oda temették vissza középkori magyar királyok meglelt maradványait. A látvány döbbenetes volt: királyi tömegsír, szennyvízben álló, összekevert csontokkal. Ötszáz év magyar királyaira is érvényesek Kisfaludy Károly Mohács című versének sorai: "Fénytelen itt szunnyad, s kő se mutatja helyét." Az egykori pompás uralkodói temetésektől, a gazdag és díszes síroktól, sírkápolnáktól tekervényes út vezet a törökök és az ellenük harcoló keresztény hadak pusztításaink át odáig, hogy régészeti feltárások és antropológiai vizsgálatok során nagyrészt még az is megsemmisült, ami a történelem viharait túlélte. Nagy tudósok erőfeszítései és ügyetlenségei, országos és helyi hatóságok nemtörődömsége, látványos újraeltemetési és koszorúzási ünnepségek az egyre reménytelenebb pusztítások feledtetésére - mindez részét képezi a királysírok érdekfeszítő történetének. A művelődéstörténész szerző feleleveníti a magyar királyok temetésétől a székesfehérvári királyi temetkezőhely és sírjai megsemmisüléséig lejátszódott bonyolult eseményeket egészen az 1984-es kriptafelnyitásig. Vissza TARTALOM A királyi temetkezőhely 9 Királyok halála és temetése 13 Ereklyegyűjtés és török vész 26 A félbehagyott pusztítás befejezése 34 Királymentés a forradalom alatt 42 Majdnem vallani kezd a föld mélye 53 Megjelenik az antropológia - és tanácstalan 71 Milleniumi királytemetés 81 Vitézi avatás a királysírok helyén 87 Utolsó fejezet (?) 112 Utószó 113 Az idézetek forrásai 114 A képek forrása 117 Határon túli helynevek 119