Klasszikus művészet és kulturális marxizmus

A klasszikus művészet zsenijeinek (mint például Shakespeare, Schiller, Cervantes, Dante, Mozart, Beethoven, Verdi, Da Vinci, Raffaello, Brunelleschi és sokan mások) művei gazdagítják a szellemet, szépségükkel hatnak ránk, az emberiség legjobb tulajdonságait dicsőítik, népszerűsítik az erényeket, és végül optimizmust és hitet sugároznak a jövőt illetően. [...] [A] szerető Istent magasztalják, megerősítik, hogy az ember az ő képére és hasonlatosságára teremtetett, és védik a megváltoztathatatlan igazságokat, amelyek az egész emberiségre érvényesek, függetlenül időtől és helytől. [...] Ahogy telt az idő, és különösen, amikor megértettem, hogy a nyugat erkölcsi és kulturális hanyatlása nem véletlen, hanem egy neomarxista terv következménye, sokkal jobban kezdtem kedvelni a nagy klasszikus műveket, és az említett tervvel szembeni ellenállás eszközeiként kezdtem értékelni őket. [...] A venezuelai zsarnokság és a latin-amerikai marxizmus elleni hosszú küzdelmem során a klasszikus művészet nemcsak az üldöztetés, a börtön és a száműzetés elviselésére szolgált, hanem arra is ösztönzött, hogy őszülő fejjel is folytassam a harcot. Alejandro Pena Esclusa E könyv szerzőjét, Alejandro Pena Esclusát Hugo Chávez venezuelai elnök először csak politikailag, majd anyagilag lehetetlenítette el, azután elvette a szabadságát, és a politikai foglyok börtönébe vetette, majd elüldözte hazájából, hogy végül magyar állampolgárként Európában találja meg a békét és a biztonságot. De nem adta fel a harcot egy szabad Venezueláért. Mindezen viszontagságok során Alejandro Pena identitásának védelmében keresztény hitét és az ebben gyökerező klasszikus nyugati kultúrát tartotta maga elé pajzsként. Németh Zsolt