Kisvárda történetéből

Gyermek vagyok, ifjú vagyok megint, ahogy ezt a kiadványt - Kisvárda történetét - a kezemben tartom. Kimondom a szót félhangosan: Kisvárda.... - és száll az idő és az emlékezet vissza, visszafele. Itt eszméltem először a világra, az élet szépséges szépségeire és keserveire, itt serdültem fel, itt lettem emberré. Lábam porzott az anarcsi úton, vagy a Varga tanyára vivő Sava Jóska dülőútján /mert Savanyú Jóska, a híres betyár itt is élt és dobogtatta a szegény emberek szívét/. Kis bakkancsom csattogott a Kisvárdai Péter, vagy a Kisvárdai János utcákon, kongatta a Bessenyei György főgimnázium kőkockáit. Bámészkodtam a vásártéren ajaki asszonyok százszínű, sokszoknyás forgatagában, veresmarti, jékei, komorói, pátrohai, berencsi és ki győzné felsorolni miféle magyarok között; a vak koldusok kántálása ma is a fülembe cseng, szemembe vág ismét a vásár, az egész élet fölött - a csendőrtollak cikkanása. - Kergettem a lepkét, ittam az elsuhanó felhők csodáit a váradi szőlők között, én is játszottam rablópandurt a vár tövében és kukorékoltam bele a messzeségbe a vár romjainak tetejéről - meg se szédített a két-három emeletnyi magasság.