Kiskirályok kora a magyar történelemben

Trónbitorlók, árulók és hitszegők Egészen a XII. század végéig a királyi földtulajdon az ország háromnegyed részét tette ki, így nem akadt senki, aki meg merte volna kérdőjelezni az uralkodó hatalmát. Azonban a királyi tekintély lassan visszaszorult, és teret engedett a nagyurak megerősödésének. A bárók növekvő hatalma vonzotta magához a köznemeseket, akik hol önként, hol kényszer hatására csatlakoztak a nagybirtokosok famíliájához. Ezzel a nagyurak olyan, korábban elképzelhetetlen nagyságú magánhadseregre tettek szert, amely lehetővé tette számukra akár az uralkodóval való szembefordulást is. Különös idők voltak ezek, a hűséget aranyban mérték, az árulás mindennaposnak számított, és amikor egy király még akkor sem érezhette magát biztonságban, ha övé volt a legerősebb hadsereg az országban. Szövetségek köttettek és bomlottak fel, álruhás orgyilkosok lopakodtak a paloták rejtett zugaiban, míg máskor nyíltan raboltak el és tartottak fogságban uralkodókat. A feudális anarchia korában Európa királyain túl, hazátlan hercegek, lovagrendek és szerencselovagok is megpróbálták befolyásolni az országunk sorsát. Csák Máté ezekben az időkben vált az ellenállás szimbólumává, s vette fel a harcot az ősi jogrendért, valamint a nemzeti szabadságért az idegenekkel szemben.