Kilencvenhárom I-II.

A nagy romantikus kései regénye (1873) a francia forradalom epikus körképébe ágyazott megrázó, egyéni dráma. Egy eszmei csatákban edzett aggastyán történelmi látomása, visszapillantás, szinte nemzeti önvizsgálat Franciaország új vajúdásának, a párizsi Kommünnek kihunyó fényénél. Hőseivel az Újkor sorsfordulóján, 1793-ban találkozunk, amikor végső csatára készül a hűbéri és polgári rend, a burzsoá és plebejus eszmény, az ellenforradalmi Vendée és a forradalmi Párizs, és egy-egy szereplőben a szív és a kötelesség. Az elmélkedéseiben is izgalmas, nagy lélegzetű, hugói próza emelkedett szintézist teremt az összecsapó erők viszontagságos kavargásából, melyben hiába Lantenac márki és az ellenforradalom nagy rettenetessége, mert szembeszáll vele a diadalmas forradalom rettentő nagysága, és csatájuk zajából mind tisztábban hallatszanak ki a történelmi igazságok útját járó forradalom döngő léptei.