Ki beszél itt már Mexikóról? Kudarc és szembesítés

Én, Mezei András természetesen nem értek a labdarúgáshoz annak ellenére sem, hogy 56 éves koromra még ma is ott futkározom a pályán. Fociban kicsit "nacionalista" vagyok. Fájt a mexikói vereség. Magyarázatát vártam, nem azt a vésztörvényszéket, ami a csapatot, a szakvezetést a mai napig is körülveszi. Végh Antal könyvében sok indulatot és kevés információt találtam. Keveselltem a konkrét tényeket, amiket a meg nem nevezett informátorok szolgáltattak. Az nem lehet - gondoltam -, hogy Mezey, ez az országosan is szerénynek, szimpatikusnak mutatkozó szakember, ne mondjon többet a semminél. Az ne fordulhat elő, hogy a csapat látható és látványos erőnléti visszaesésére ne keresse - velünk együtt is akár - a magyarázatot. Hogy a lesújtó vereség után annyival "fizessenek ki" bennünket, drukkereket, patriótákat, ami olyan kevés, hogy önmagában is sérelmes. Ami nemhogy enyhítette volna a csalódást, hanem növelte azt. Nemhogy ésszerű, józan magyarázatot keresett volna, hanem utat engedett a találgatásoknak. Növelte a rossz csöndet. A cinkosnak látszó némaságot. Zavarba hozta az a sportsajtót, amely abszolút jó partnere volt Mezey Györgynek és a csapatnak a selejtezők és a felkészülés időszakában. Tetézte mindezt, hogy az OTSH államtitkárát időközben nyugdíjazták. Buda István már csak mint magánember nyilatkozhatott volna. Az MLSZ elemzése, állásfoglalása sem elégített ki senkit. A mexikói kudarc körül növekvő rossz csönd "erősödése" most már mind többet és többet követelt, de mint a gazdaságban, így itt is csak az egymásra mutogatás kezdődött el újra. A pletykaözön. A rágalomözön. Az emberek jogos-jogtalan irigységére apelláló spekuláció.