Keleti magyarok nyomában - regényes útirajz és elbeszélések

FÜLSZÖVEG Levelek Erdélyből Két hazájú emberek hontalanságával hánykolódom Erdély s Magyarország között. Otthon, Erdélyben nincsenek már életföltételeim, Pesten vagyok itthon, itt van a családom, munkám, megélhetésem s mégis olyan kapkodó igyekezettel megyek nyaranta haza, mint a fuldokló, akinek életkérdés abból az egyetlen levegőből szippantania... S a nagy nosztalgia regényekké, tanulmányokká alakul vagy apró cikkekké, levelekbe zsúfolt, igénytelen képekké forgácsolódik. Néhány szerény levél: Erdélyről és Erdélyből. Mert néha innen sóvárgott haza az írás, az emlékezés. Máskor a friss élmény izgalmából izent, adott hírt odatúlról. Ezerkilencszázharmincöt-harminckilenc között íródtak és mind az 1919-39 közti Erdélyről beszélnek... Budapest, 1939. október Ignácz Rózsa Keleti magyarok nyomában Nehéz szívvel adom közzé ezt az útinaplót. Azt szeretném, ha a benne elmondottak elindítanák - nálam kiválóbb, elhivatottabb magyarokban - keleti testvéreink nagy perének újrafelvételét. Ez a per több évszázados s mi, anyaországiak benne sokszorosan vádoltatunk. Elhanyagoltuk a Kárpátokon túl élő magyarságot. Vádol minket az elmulasztott idő. Vádolnak a moldovai s bukovinai magyarok hazasíró népénekei. Budapest, 1941. február Ignácz Rózsa Mindenki levele 1958-ban megjelent elbeszélésgyűjtemény. Három könyv egy kötetben. 1939, 1941 és 1958-ban jelentek meg először és utoljára. Az első kötet hatvan, a harmadik negyven éve. A bennük és Ignácz Rózsa többi nagy könyvében: a már kiadott Anyanyelve magyar, Született Moldovában, Ünnepi férfiú és a jövőre megjelenő Rézpénz és Torockói gyász címűekben elmondottak ma időszerűbbek, mint a maguk idejében voltak. Ma már nemcsak a "keleti" és a mai határainkon túl élő magyarok száma fogy vészesen, hanem a csonkaországiaké is. Ezidáig nemcsak rajtuk nem tudtunk segíteni, együttes önmagunkon sem. Európai integráció, a nemzetek Európája előtt kívánjuk a nemzetrészek békés együttélését, legyenek azok magyarok, románok, szerbek, horvátok, bosnyákok, albánok, macedónok, görögök, törökök vagy bárkik! E nélkül nem lehet béke Európában. Budapest, 1998. március 15. Püski Sándor