Kegyelmi állapotban (Művészportrék)

FÜLSZÖVEG Aki elolvassa Kellei György könyvét, egészen közelről pillanthat kortárs művészekre. A balatonfüredi író a kilencvenes években a veszprémi Napló munkatársaként, majd rovatvezetőjeként számos rendezvényen, kiállításon, hangversenyen, színházi bemutatón vagy író-olvasó találkozón került kézfogásközeibe alkotókkal, mely alkalmakból tudósítás, jegyzet, irodalmi gyorsfényképféle született. Tán a franciából tükörfordítás által meghonosodott ceruzarajz a legmegfelelőbb műfaj megjelöl és ezekre az írásokra, melyekben több Kossuth-díjas (a félelem és remény igazgatta romániai magyar költő, a badacsonytomaji festőművésznő, az iszkázi testvércsillagok közül az öcs, a nemzetközi fesztiválokon nagydíjas Jancsó-filmek forgatókönyvírója, a mindenség szerelmét valló eposzíró), valamint még író, festő és tudós, kiváló színész, aki nem akármilyen verseket is ír, zeneszerző, karmester, professzor, keramikus, az előző háborúból a vajdasági menekült költő-képzőművész, a mostaniból pedig a füredi Lipták-házban nem csupán politikai, de szellemi menedékjogra is találó műfordító szerepel - alig győzöm róni ezt a seregszámlát! Aki nem ismeri személyesen az írót, de aki előtt már nem ismeretlen Kellei György alteregója novellából és krimiből, szintúgy nem fog csalódni, hisz ezekben az élettörténetekben is ugyanazzal az emberekhez forduló lelkülettel találkozik, amit a szerzőtói várt vagy megszokhatott. A panteonokba kerülő ábrázolatjai túlontúl klisészerűek mindig, attól függően, hogy az éppen hivatalosok miként merevítik őket az általuk vélt s adományozott rangba, s hogy kinek, minek is szeretnék őket láttatni? A panoptikumokba pedig úgy kerülhetnek be az alkotó hírességek, hogy életüknek csakis egyetlen valós képe látható, szinte frivolan, mivel legtöbb esetben nem is a legjellemzőbb mozdulatuk lesz időtlen, hanem csak idétlenül moccanatlan. Kellei György e könyvében a fölbukkanó művészekről, közelállókról készült ceruzarajzok líraiak és elevenek. Isten éltesse az írót és minden hús-vér modelljét! Vissza TARTALOM Iszkáznak más arca van már Ágh István: költő, író 6 Két jubileum Balázs Árpád: zeneszerző 9 Nem lehet megerőszakolni egy nemzet történelmét Bárányi Ferenc: költő 12 meg nem gondolt gondolat..." Bécsy Tamás: irodalomtörténész 16 Sarokpadért járt a verseskötet Bodosi György: költő 19 Körüllengi okét a szeretet Eigel István - Tassy Klára: képzőművészek 22 Hajtűkanyarok Ember Mária: író 25 Érdektelen, véges lett a világ Fenyvesi Ottó: költő 28 Nem lényeges a vidékiség Garaczi László: író 32 Különböző alkotói korszakok Hegyeshalmi László: festőművész 35 A legtisztább kapcsolatok Hernádi Gyula: író 38 Mosolyognak a szobraira Hoffer Ildikó: keramikusművész 41 Nekem a Bakony a Párizsom Hogyor József: író 44 Csigahéjszerű burokban Juhász Ferenc: költő 47 Magamat szeretném megfejteni Kálloy Molnár Péter: színész, költő 50 Valaki tehát jár a fák hegyén Kányádi Sándor: költő 53 A gyökerekbe kapaszkodva Kollár Kálmán: karnagy 56 Sikerek és hullámvölgyek Lukács József: színész 60 Gyógyító képek Makray János: festőművész 63 Megkerestem a régi szálakat Nagy Bandó András: humorista 66 A polgárság nem vagyon, hanem műveltség kérdése Nagy Imre: irodalomtörténész 69 A vers elmei vidámság Petrőczi Éva: költő 72 A magyar irodalom követe Sava Babic: műfordító 74 Fenn a hegyen Szakonyi Károly: író 77 Kádár nem kér kegyelmet magának Szigethy András: író 80 Búcsúzás a civilizációtól? Szlávics Piroska: grafikusművész 84 Kitörés az egyhangúságból Tomor Ilona: költő 87 A divatot túléli a jó alkotás Udvardi Erzsébet: festőművész 90 A táskás úr a Lehetetlenből Vámos Miklós: író 93