Katharszisz. A természet és a művészet gyógyító erejéről

"Két fél áll szemben egymással: a páciens és az orvos. Életünk különböző szakaszaiban betegeskedünk, következésképpen mindannyian gyűjtögethetjük a páciensek tapasztalatait. De ki az az ember, aki ilyenkor hozzánk lép, akinek a szavától oly sok minden függ? Lessük a száját, amelyből nemegyszer ítélet hangzik el. Valljuk meg, olyan hatalmat tulajdonítunk neki, amellyel talán nem is rendelkezik. Számunkra ez az ember mágus, sámán, mindenesetre olyasvalaki, akit fölénk, közönséges halandók fölé emel a foglalkozása. Andrzej Szczeklik belgyógyász könyve az orvoslás művészetéről mesél, s bevallja, hogy e képesség forrása a mágia, és voltaképpen nehéz meghatározni mibenlétét, ugyanis a művészet és a tudomány egyes elemei szétválaszthatatlanul kapcsolódnak össze benne. E könyvből megismerhetjük az orvos számtalan kételyét, azokat a kérdéseket, amelyek megfordulnak a hatalmas mágus fejében, s azt is megtudjuk, milyen gyakran kétkedik a saját erejében. Ugyanakkor Szczeklik doktor egy hallatlanul ritka személyről, arról a Nagy Orvosról ír, akire kollégái áhítatos csodálattal néznek fel, mert képes arra, amire ők nem: csak ránéz a betegre, s már mindent tud" - írja Czesław Miłosz Nobel-díjas költő a mű előszavában. Andrzej Szczeklik (1938), nemzetközi hírű orvosprofesszor, a krakkói Jagelló Egyetem orvoskarának tanszékvezetője azon irigylésre méltó emberek közé tartozik, akik szűkebb szakmájukon kívül más területeken is otthonosan mozognak. Ennek ékes példája ez az óriási műveltségről tanúskodó mű, amely nemcsak az orvoslás történetével ismerteti meg az olvasót, de kitér a modern orvosi kutatások eredményeire is. Felveti a hivatasával kapcsolatos etikai problémákat is (pl. az eutanázia kérdésében), és állásfoglalása, orvosi hitvallása egy mélységes humanizmussal áthatott, hívő ember értékrendjét tükrözi.