Jász dekameron

Az író által dedikált példány. Az adoma magyarított szó, Erdélyi János alkotása. Önállóan és a na­gyobb léleg­zetű próza egyik ele­me­ként él iro­dal­mun­kban. Bistey András Jász dekameronja ezt a hagyo­mányt gaz­da­gítja a jász vidék rövid, mulat­ságos tör­té­ne­tei­nek gyűj­te­mény­be fogla­lásával. Amíg van ado­máz­ni ked­vünk, óvjuk em­beri ér­té­kein­ket. Élni segít hát a csat­ta­nós tör­té­net, az el­me­sélt vagy leírt adoma. RÉSZLET: Egyenjogúság Egy kocsmázó gazda, felesége maga is ugyanúgy kocsmába kezd járni, mint az ura, ezzel el is veszi a kedvét az italozástól. Élt Jászszentandráson egy jómódú parasztgazda, Guba Sán­dornak hívták. A vagyon azonban veszélybe került, mert Guba Sándor a kelleténél jobban szerette az italt, néha fél nap, egész nap is elüldögélt a kocsmában hasonszőrű ismerőseivel. Nem­igen rúgott be úgy, hogy elvesztette volna az eszét világ csúfjára, bár elég sűrűn emelgette a poharat, de a felesége így is duplán haragudott, mivel nem dolgozott otthon, mint más rendes ember, és ráadásul a pénzt is költötte. Kérte az urát szépen, kérte csúnyán, hogy hagyjon fel a kocsmázással, de az rá se hederített. No megállj, vén kutya! - gondolta egyszer az asszony. - Le­szoktatlak én a kocsmáról, mégpedig hamarosan! Legközelebb, amikor este megint hiába várta az urát, össze­kapta magát egy kicsit, és elballagott ő is a kocsmába. Jól szá­mított, ott volt Guba Sándor a cim­bo­rái­val. Annus néni azonban nem ment oda hozzá, mint máskor, hogy hazahívja, hanem az asztaluktól jó messze maga is leült. Olyan csend támadt a kocsmában, hogy a légypapírra ragadt legyek zümmögését is lehetett hallani. Guba Sándor úgy tett, mintha nem vette volna észre a feleségét, de nagyon elszontyo­lodott az ábrázata. A kocsmáros odament Anna nénihez. - Mit hozhatok? - kérdezte zavartan, fél szemmel Guba Sán­dorra sandítva, aki már háttal ült feléjük. - Három liter bort! - mondta Anna néni jó hangosan. - De a legfinomabb rizlingből ám! - Mennyit? - kérdezte a kocsmáros, és közelebb hajolt, mint aki nem jól hall. - Három litert! - kiáltotta a fülébe az asszony. - Én kihozhatom, de ... - kezdte volna a kocsmáros, de Anna néni közbevágott: - Mindenkinek jut egy pohárral, aki jó szívvel elfogadja! Ha eddig is odafigyelt mindenki, most azután még jobban hegyezni kezdte a fülét a sok korhely, potyaleső, és szép sorban odasomfordáltak Anna néni asztalához. - Egészségére, Anna néném! - A jó Isten sokáig éltesse! Sűrűn emelgették a poharakat, elfogyott az első három liter rizling, már a második három liter is fogytán volt, amikor a kocsmáros zárórát kiáltott. De addigra már nagy vigasság volt az Anna néni asztalánál, még nótáztak is egy sort. Zárórakor Guba Sándor és a felesége hazaindultak, de külön-külön mentek, otthon pedig egyikük sem hozta szóba az esetet. Így történt ez még egyszer, majd Annus néni harmadszor is megjelent a kocs­má­ban, nem sokkal az ura után. Guba Sándor vagy egy félóráig bírta még, de látszott rajta, hogy nem sok öröme telik az iszogatásban, sőt egyre nehezebben türtőztette magát. Végül odament a feleségéhez. - Hallod-e, he! Mehetnénk már hazafelé! - Mehetünk, Sándor - felelte az asszony. Hazaballagtak együtt, és többé senki se látta őket a kocsmá­ban, sem együtt, sem külön-külön.