Isten nevében?

FÜLSZÖVEG I. János Pál (Albino Luciani) pápa halálának híre szerte a világon mély gyászba borította és elbizonytalanította a hívőket. A komoly tekintetű VI. Pál konzervatív és szigorú pontifikátusa után rövid idő alatt mindenkinek a szívéhez nőtt az egykori velencei pátriárka természetes viselkedése és derűs tekintete. A "mosolygó pápa": ez a jelző minden másnál jobban érzékelteti az oldott légkört az "urbi et orbi", a nép és főpásztora között. Mindamellett akadtak olyanok, akik megkönnyebbülést éreztek I. János Pál halálakor, hiszen pápaságának harminchárom napja alatt veszedelmessé vált számunkra. Nyilvánvaló, hogy a konklávéban Albino Luciani azon bíboros testvéreinek szavazatát is megkapta, akik pedig mindent megmozgattak annak érdekében, hogy akadályokat gördítsenek a Vatikán politikájának gyökeres megváltozása elé. Tévedtek: I. János Pál félreérthetetlenül a tudásunkra hozta, hogy nagy horderejű reformokra törekszik, s rendet kíván teremteni az egyház belső ügyeiben is. Ő, az egyenes gerincű és megvesztegethetetlen pap, aki - bárhol munkálkodott is - mindig az Evangélium szellemiségét állította tevékenységének középpontjába s a szegények egyházáért harcolt, a katolikus egyház hatalmi centrumában a csalás és a korrupció szövevényével találta magát szemben: a maffiával kötött s az egész világot behálózó sötét üzletekkel, a P2 szabadkőműves-páhollyal való szoros együttműködéssel. Mi sem természetesebb, mint hogy ellenségei a Kúriában - akikből meg nem alkuvó természete és becsületessége révén rövid időn belül szerzett eleget - elutasítóan állottak szemben azon tervével, hogy felülvizsgálja elődje születésszabályozással kapcsolatos avitt nézeteit, egyszóval hatályon kívül helyezze a "Humanae Vitae" kezdetű enciklikát. Az a mód, ahogyan a Vatikán hivatalos helyein a pápa váratlanul bekövetkezett halálára reagáltak, az a merevség, amellyel elzárkóztak a boncolási engedély megadásától, mi több, a holttestet késedelem nélkül bebalzsamoztatták és örök nyugalomra helyezték, valamennyi gyanús körülmény, ahogyan az elhunytat hálószobájában megtalálták, a hivatalos vatikáni szerveknek Luciani pápa életéről, munkásságáról és halálának körülményeiről kiadott szándékosan megtévesztő információi egyetlen következtetés levonását teszik csupán lehetővé: a pápának erőszakos halállal kellett távoznia az élők sorából! Vissza TARTALOM Előszó 7 Prológus 11 A Rómába vezető út 18 Az elárvult trón 80 A konklávé 94 Vatikán Kft. & Tsa Bt. 113 A harminchárom nap 191 Szívünket rettegés tölti el 261 A gaztett elnyeri méltó jutalmát: minden marad a régiben 313 Epilógus 382 Utószó az 1987-es kiadáshoz 387