Isten irgalmát hirdetem szüntelen

Javamra válik, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam igazságaidat. (119. zsoltár 71) "A hasonlat, hogy mi vagyunk a föld sója, biztatás is, erőt is ad. Mindannyian Isten választottai vagyunk, és ezért is kérdeznie kell az embernek önmagától, vajon úgy élek-e, ahogyan az Uram mondja, hiszen Ő a föld sójának küldött. Nem könnyű a válasz. Odakint a Gulagon különösen nem volt az. Egyébként sem lehetett prédikálni. Élni kellett a kereszténységet. Később élni a fűrészgép mellett is, meg a mosodában is. Ma sem gondolom, hogy más lennék, esetleg okosabb, mint a többiek. Én is gyarló ember vagyok, és engem is Isten irgalma éltet. Ezért beszélek mindig tudatosan többes szám első személyben bűneinkről, tévedéseinkről." (részlet a kötetből)