Iskola a magyarságra

EGY NEMZEDÉK ÉLETE HÚSZ ÉVES KISEBBSÉGBEN Részlet a kötetből: "Szülővárosom fölött még most is el tudnám képzelni azt a repülőgépet, mely a tizennyolcas novemberben lázba ejtette az egész várost. Délről jött, a vasúti víztorony irányából, megfordult a vásártér felett, röpcédulákat dobott le és elszállt dél felé, a Naszvadi ucca irányában tűnhetett el. A röpcédulák úgy szálltak el a gépből, mint egy csapat fehér galamb, sokáig hintáztak a levegőben, s a szél járása elhordta őket a város felől, messze a határban szórta széjjel. De nem vihette oly messzire, hogy mi, fürgelábú gyerekek, el ne érhettük volna őket. Diadallal hoztam haza én is egyet és letettem otthon az asztalon. Anyám elolvasta, s amikor apám a vasútról hazajött, közölte tartalmát vele. A röpirat sztrájkra szólította fel a közszolgálati alkalmazottakat és a vasutasokat. Néhány nap mulva a sztrájk el is kezdődött és voltak olyanok, akiknél kereken húsz esztendeig tartott, sőt azon túl sem fejeződött be Apámnál is húsz esztendeig tartott. A hatalmas helyi vasutasság egységesen tette le a munkát, nem akart szolgálni a cseheknek. A közlekedés teljesen megakadt, nemcsak mifelénk, hanem az egész megszállott területen. Ez volt az az idő, amikor Srobár éppen úton volt első teljhatalmú minisztériumával Zsolnáról Pozsony felé. Amikor kitört a sztrájk, a szlovák kormány tehetetlenül fekve maradt a vágvölgyi vonalon.