Irodalmi illusztráció a XIX. században - A Faust magyar illusztrátorai. (Határesetek No7)

A XVIII. század végének és a XIX. század kezdetének évtizedeiben lejátszódó változások: rajz jelentőségének előtérbe kerülése, az illusztráció funkcionális átalakulása, a magas és a populáris művészet összefüggései a sokszorosítás új pozícióinak köszönhetően, illetve az ezzel együtt járó formai, stiláris változások szinte teljes egészében kiolvashatók a Faust-történet illusztrálására készült XIX. századi sorozatok egymásutániságából. Ennek egyik fontos állomását képezi Liezen-Mayer Sándor 1876-ban megjelent műve. Liezen-Mayer nem volt tudatos újító, de a század folyamán kialakult, az ő idejében már hagyományosnak mondható illusztrációs eszközök felhasználásával olyan ciklust hozott létre, amely komplex interpretációs rendszerének újfajta megközelítésével akaratlanul is szerepet játszott a XIX. század utolsó évtizedeiben végül bekövetkezett fordulat előkészítésében. A szöveg arra a kérdésre keresi a választ, hogy Liezen-Mayer Sándor Faust-ciklusa mennyiben táplálkozott az őt megelőző sorozatok formai és interpretációs megoldásaiból, hogyan szintetizálta a korábbi tendenciákat és mely mozzanata révén vált tulajdonképpen az illusztráció XIX. századi virágkorának lezárásává, miközben a korszak grafikai - rajzi - tendenciáinak figyelembevételével, a kontextus felvázolásával keresi a mű és művész helyét a magyar és európai grafikatörténetben.