II. Sándor - Az utolsó nagy cár

Új könyvében komoly történelmi kutatómunkára támaszkodva, s ugyanakkor drámai színekben tobzódva festi elénk a szerző II. Sándor cár alakját és azt a korszakot, amely, "meglehet, a legfontosabb volt Oroszország ezeréves fennállása alatt". Nemcsak azért volt fontos ez a korszak, mert magában rejtette a huszadik századi orosz tragédia - a bolsevizmus - csíráit, hanem mert ekkor és itt jött létre először a terrorizmusnak az az ideológiája és gyakorlata, amely azóta is újra és újra fellángol világszerte. Az elbeszélés valóságos krimiként indul: Radzinszkij részletezi a megelőző cárgyilkosságokat - majd a történet végére ugrunk: a Népakarat nevű párt terroristáinak hetedszerre megkísérelt merényletük alkalmával sikerül végezniük II. Sándorral. Majd Radzinszkij elmeséli ennek a "Janus-arcú" embernek az életét, akinek szinte minden tette a visszájára fordult. Bármivel próbálkozik - az ő nevéhez fűződik például az 1861-es jobbágyfelszabadítás --, csak gyűlöletet kap cserébe. A retrográdok a reformjaiért gyűlölik, a liberálisok pedig azért, mert nem elég liberális. S közben végigvonul a könyvön a szerveződő terrorizmus története - s főszereplővé válik Dosztojevszkij is, aki talán mindenki másnál pontosabban látta előre azt, ami ennek a folyamatnak a végeredménye lehet. Radzinszkij Az orosz tragédia című tetralógiájának negyedik része ez a könyv; az első három - Az utolsó cár, a Raszputyin és a Sztálin - már megjelent magyarul.