Hofi (Hofi Géza) - Hungalibri kiadvány

Fülszöveg Régóta pertuban volt velünk. Havernak tekintett bennünket. "Lebeszélt" a színpadról, hozzánk szólt, ránk nézett, azonnal kapcsolatba került velünk. Szeretett minket, és mi szerettük őt. A magánéletben más volt. Elzárkózott, szinte körülbástyázta magát. Alig lehetett megközelíteni. Amit tudott, elmondta a színpadon. Beszélt arról, ami fájt neki-nekünk, arról, ami dühítette. Az utóbbi időben egyre mérgesebb lett. Furcsán, sőt rosszul érezte magát a világban. Élt, örült, kínlódott, mint bármelyikünk. Betegség, testi fájdalom is kínozta. Ám mindebből nevetést tudott csiholni. Bölcs bohóc volt: amikor rajta nevettünk, akkor is önmagunkon. Illetve a keserves világon, amely Hofi nézetben mindig oly parlagian nevetséges volt. A kötetben egyebek közt szó esik arról, hogyan vált kis vidéki színészből jelenséggé, "a Hofivá". Távozása után talán megtudhatjuk, kihez volt kivételes szerencsénk amíg élt, s hogy távozásával kit veszítettünk. Tartalom Gálvölgyi János: Előszó helyett 5 Regős János: Hofi Géza kabaréja 7 Réz András: Figyejjé' má! 37 Vitray Tamás: Harminc év után 61 Vitray Tamás: Ötszemközt 69 Balogh Gyula: "Hogy is hívnak téged, édes egy fiam?" (Simor Ottó) 89 Gréczy Zsolt: "Potyogtak a könnyeink a röhögéstől" (Horváth Ádám) 99 Gréczy Zsolt: "Nagy pali volt nem kétséges" (Koós János) 115 Gréczy Zsolt: "A butaságot figurázta ki" (Berecz János) 129 Balogh Gyula: "Engedjetek engem szabadon" (Marton Frigyes) 137 Balogh Gyula: "Üzenem neki, hogy mondhat bármely összeget" (Sas József) 153 Balogh Gyula: "Mostantól te vagy saját magad igazgatója" (Kerényi Imre) 169 Bóta Gábor: "Ő volt az átkosban a tizenharmadik havi fizetésünk" (Farkasházy Tivadar) 181 Bóta Gábor: "Hofi gratulációja: az én Kossuth-díjam" (Gálvölgyi János) 201