Hangyatelep - Egy bódéváros a budapesti agglomerációban a két világháború között (1924-1934)

A bódéépítési hullámok időszakában keletkezett a Hangyatelep. A pesterzsébeti bódévárosról az első források 1928-ból származnak. Ebben az évben két helyi lap is beszámolt a telep ,,felfedezéséről". A cikkekből - az egyik 1928. januárjában már 60 bódéról írt - arra lehet következtetni, hogy a telep már egy ideje fennállhatott. Az elkövetkező években mind a helyi, mind a budapesti lapok időnként tudósítottak a hangyatelepi eseményekről, egészen 1934 őszéig, amikor is a telepet több sikertelen próbálkozás után végleg felszámolták. Ennek a bódévárosnak a történetét mutatja be a könyv. Ez a történet nem korlátozható Pesterzsébetre, nem különíthető el az agglomerációban és a fővárosban ekkor lejátszódó folyamatoktól és némely országos jelenségtől sem. A főváros szerepe különösen fontos, hiszen nemcsak a Hangyatelep, hanem Pesterzsébet városa is neki köszönhette létrejöttét. A háború után a főváros fokozódó jelentősége és az oda irányuló intenzív vándormozgalom eredményezte a környező települések felduzzadását és szoros kapcsolódását a fővároshoz. A Hangyatelep története ezért nem csupán helytörténeti érdekesség. Bepillantást enged egy akkori bódételep életébe, és egy agglomerációs település szemszögéből láttatja a két világháború között Nagy-Budapest területén tapasztalható nyomort.