Hadifoglyok írják... (Hadifogolysors a második világháborúban)

A tisztelt Olvasó amikor kezébe veszi e könyvet, a Hadtörténelmi Levéltár és a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége többéves gyűjtéséből közösen készített dokumentumkötetet, tapasztalhatja, hogy az eltér a hagyományoktól, az évszázadok alatt kialakult történeti forrástípusok bemutatásától. Nyersanyagát nem okiratok, korabeli feljegyzések, az államapparátus iratai képezik, hanem a második világháború poklát és hadifogságát elszenvedő, szörnyűségeit túlélő bajtársaink írásai, visszaemlékezései adják. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a közel 1 millió magyar állampolgár keleti és nyugati táborokba kerülésének körülményeiről, a fogva tartottak életéről, küzdelmeiről, veszteségeiről hazánkban évtizedekig nem készültek hivatalos tájékoztatók. Kizárólag a német koncentrációs táborok szörnyűségei kaptak nyilvánosságot. A hadifogságról 1990-ig beszélni sem volt ajánlatos, mert sértette a szovjet-magyar barátságot, és maga után vonta a "nyugatos" megbélyegzést. A lágeréletet leírók között kis számban találunk hivatásos tollforgatókat, többségében azonban rendszeres íráshoz nem szokott, de tapasztalataikat az utókorra hagyni akaró emberek adták közre "élményeiket". Megható olvasni az olykor reszketeg kézzel írt sorokat, melyeknek mondanivalója az agyakba mélyen bevésődött tényeken nyugszanak, józan gondolkodást tükröznek. A visszaemlékezők nemcsak nyomorúságos helyzetükre, a fogva tartók gonoszságára emlékeztek, hanem a körülményekhez való alkalmazkodást, a találékonyságot, a bajtársiasságot, a segítségnyújtási készséget, a felebaráti szeretetet, a küzdeni tudást is megírták a hazába és a családhoz való valamikori visszatérés érdekében. Az írások mellett jelentős történelmi értéket képviselnek a hazahozott és máig megőrzött tárgyi emlékek is, amelyeket bajtársaink önzetlenül átadtak - a Hadifogoly Szövetségen keresztül vagy közvetlenül - a Hadtörténeti Múzeumnak. Ezek megtekinthetők a múzeum állandó kiállításán. Szakmai körökben gyakran elhangzik a bírálat a visszaemlékezések valóságtartalmával kapcsolatban: sok bennük a fantázia, az írások célja az önmutogatás - mondják és írják egyesek! Az aggályoskodók megfeledkeznek két tényezőről. Egyrészt hivatalos dokumentumok és korabeli feljegyzések (naplók) - a szovjetek tiltása következtében - nem készültek. Feljegyzések Nyugaton is elvétve találhatók. Ilyen körülmények között csak az utólagos közös emlékezés lehet az a történeti forrás, amely visszatükrözi a hadifogságot. Másrészt ezeket az írásokat többségében egykori hadifoglyok olvassák. Ők rögtön jeleznek, ha hiányosnak érzik a leírást, vagy valótlanságot találnak a közöltekben. Automatikus működik a tömeges kontroll. Adja Isten, hogy az élet minden területén ilyen hatékony legyen az ellenőrzés. Köszönet és hála illeti mindazokat, akik tollat ragadtak, hogy hozzájáruljanak a második világháborús hadifogság részleteinek feltárásához: közreadták tapasztalataikat és féltve őrzött tárgyi emlékeiket. Tették ezt zömében önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül. Ha nem is tudatosan gondolták végig cselekedetük nagyszerűségét és eredményét, de zsigereikben érezték az emlékezés és a nemzet fennmaradásának összefüggését. Idős bajtársaink és a Volt Hadifoglyok Bajtári Szövetsége elnöksége nevében köszönetet mondok a Hadtörténelmi Levéltárnak, amely szakmai segítséget nyújtva és anyagi fedezetet is biztosítva jelentős részt vállalat e dokumentumkötet megjelentetéséből.