Hadászati balfogások (A karánsebesi csata (1788); Paraguay vérmezői (1862-1870); Az athéniak szürakuszai expedíciója (Kr. e. 415-413); A kráter-csata (1864); A custozzai csata (1866);A mohácsi csata (1526); A swechati csata (1848)

Clemenceau-nak tulajdonítják. Geoffrey Regan - a nagysikerű Döntő csaták című könyv szerzője - most a hadtörténelem ,,dicső" lapjait fonákjáról szemlézi. Az ókortól napjainkig, több évezred ugyancsak döntő, de kudarccal végződő csatáinak miértjét próbálja megmagyarázni. Az egyetlen magyarázó tényezővel, amit úgy hívnak: humán factor. Azaz emberi tényező. Kevésbé fennkölten és jelen esetben: emberi ostobaság, emberi nagyravágyás, emberi hiba. És persze ennek következménye: százak, ezrek, tízezrek halála... És nemcsak az ellenség soraiban! Erről szól ez a könyv. Mert a ,,kalkulálható veszteség" - a stratégia sajnálatosan morbid, de szükségszerű része. De ha a stratégia eleve hibás, őrült, agyalágyult? Akkor mekkora a ,,kalkulálható" veszteség? Ha egy tábornok ellenséges hadtestnek néz egy békésen legelésző öszvércsordát, vagy ha a részegségtől nem tud a csata reggelén időben felkelni, vagy ha azt hiszi, hogy őt egy elefánt teherbe ejtette... - akkor baj van. Mint ahogy mindig, ha háború van. A szerző talán vezekel is ezzel a könyvvel. Hiszen a Döntő csaták-ban a ,,hadi művészet" zsenijeinek állított emlékművet. Itt - talán még tanulságosabban - lerántja a leplet a botcsinálta stratégákról. Ezért (is) érdemes elolvasni!