Habsburg-krónika

E könyv különös históriái századokon át szívósan élő, regényekből, drámákból, operákból is jól ismert legendákat világítanak át. Egy család fél évezredes történelmének epizódjai sorakoznak itt, egy olyan családé, amelynek sorsa felemelkedésétől bukásáig összefonódott a magyar történelemmel. A nagyra törő közép-európai grófok soraiból a fél világ uraivá előlépett koronás fők emberi mivoltukban állnak elénk, s a kortársak tanúvallomásai, levél- és naplórészletek, tudományos összefoglalások nyomán az európai történelem számos jelentős eseménye, hőse és színhelye elevenedik meg előttünk. Nem korszakok rajza ez, hanem embereké, még akkor is, ha egyúttal felvázolja egy uralkodóház történetét is: a korai időktől a hanyatlásig vezető utat. A polgári demokratikus meggyőződésű Supka géza, amikor a húszas évek végén megírja Habsburg-krónikáját, nem az utókorra, saját korára figyel. Munkájának alig leplezett felvilágosító célja a gazdagon áradó, magávalragadó kultúrtörténeti anyagból bontakozik ki. A szerző minden epizóddal és minden fejezettel azt akarta bizonyítani kortársainak - a valamikori Habsburg-alattvalóknak -, hogy véglegesen befejeződött, a múlté már e dinasztia és a hanyatlás összes riasztó jeleit évszázadokon át érlelő birodalmaiknak története. A mai olvasó számára pedig éppen ez a közvetlen előadói hang, az árnyalt kor- és lélekrajz, a közönség felé forduló előzékeny írói figyelem avatja kitűnő olvasmánnyá a Habsburgok krónikáját.