Háborúk a Nagy Háború után - A Béke háborúi - I.

Előszó: A négy évig tartó világháború a hadtörténelem legnagyobb háborúja volt. A központi hatalmak minden oldalról bezárt, ostromlott vár mintájára a legnagyobb vitézséggel és önfeláldozással harcoltak Középeurópa szabadságáért. A hatalmas ellenséges túlerő, a világtörténelem legnagyobb koalíciója végre négyévi vitéz védelem után leverte a központi hatalmakat. A kimerült és száz sebből vérző Európa a világháború lezajlása után azt hitte, hogy ezzel az élet-halálharccal örökre lezárta a háborúk korszakát. A lefolyt húsz év története azonban szomorú bizonyítékát adta annak, hogy a "béke" korszakában sem szűntek meg a háborúk. Ennek oka a következőkben kereshető: A világháborút befjeező Páris-környéki békeszerződéseket nem az igazság érzete, hanem a gyűlölet és a bosszú hozta létre; a győztes antant a legyőzött államokat olyan szigorú és igazságtalan békeparancsokkal sujtotta, hogy ezek a szerződések okvetlenül magukban rejtik egy újabb, az eddiginél sokkal nagyobb világháború csíráját. A legyőzött államok a súlyos békeszerződéseket a legtöbbször olvasatlanul írták alá, hogy ezzel is kifejezésre juttassák ezeknek igazságtalan voltát. Törökország volt az egyetlen állam, amely tiltakozott a megalázó sévres-i békeszezrődés ellen. Művemnek "A török szabadságharc" című fejezete részletesen leírja, hogy a már halálraítélt Törökország lánglelkű vezére alatt miként kényszerítette hatalmas győzelmeivel a diadalában elvakult antantot, hogy Törökországgal, mint egyenrangú féllel, új, méltányos békeszerződésre lépjen. Évek teltek el, míg a többi legyőzött állam lerázta a Páris-környéki békék igazságtalan rendelkezéseit. Németország Hitler kancellár vezetése alatt hatalmas fjelődésnek indult, önhatalmúlag megváltoztatta a versailles-i béke minden megkötő rendelkezését, anélkül, hogy az antant ez ellen óvást emelt volna. Bulgária lés Magyarország csak 1938 nyarán vívta ki fegyverkezési egyenjogúságát...