Gépi kódú programozás a Commodore 64-esen

Ez a könyv a ,,Gépi kódú programozás a Commodore 64-esen" c . könyv folytatásának tekinthető. Feltételezve, hogy az Olvasó elsajátította az ott közölt alapismereteket, ebben a kötetben a gépi kódú programok magasabb szintű alkalmazási lehetőségeit szeretnénk bemutatni. Annak ellenére, hogy a programokat a C-64-es gépre írtuk, a C-128-as gép tulajdonosait sem zárjuk ki az Olvasók köréből. A C-128-as gép átkapcsolható C-64-es üzemmódra, a programok tehát változtatás nélkül futtathatóak a C-128-as gépen. Ha valaki mégis szeretné átírni a programokat C-128-as üzemmódra, hasznos segédeszközökre talál a ,,128 lntern" c. könyvben, ill. a jelen könyv függelékében található táblázatban. A programok átírása nem jelent különösebben nehéz feladatot, hiszen a 128-as operációs rendszer a 64-es rendszer bővítése. AhoI szükséges, mindig utalunk majd a két gép közötti különbözőségre. A könyv három fejezetből áll: Az első fejezetben részletesen bemutatjuk, hogyan tárolja és ábrázolja a Commodore 64-es a számokat, ill. milyen beépített gépi kódú rutinok teremtik meg azt a lehetőséget, hogy az egyik ábrázolási módról áttérjünk a másikra. Ismertetjük a beépített aritmetikai rutinokat, és feltárjuk ezek alkalmazási lehetőségeit. A fejezet egyik legérdekesebb része az, amelyben saját USR függvénnyel hívható aritmetikai rutinokat készítünk. A második fejezet tartalma biztosan nagyon sok érdekességet nyújt azoknak az Olvasóinknak, akik elsősorban gépi kódban programoznak. A fejezet témája a Commodore 64-es megszakítási technikája. A rendszermegszakítás fogalmának tisztázása után bemutatjuk a megszakítások kiváltásának lehetőségeit. Az elméleti megfontolásokat mindenütt konkrét feladatok megoldására szolgáló mintaprogramokkal szemléltetjük. A fejezet utolsó példája egy olyan gépi kódú rutin, amely egy BASIC szubrutin megszakításokkal vezérelt hívását valósítja meg. A harmadik fejezetben a BASIC értelmező (interpreter) és az operációs rendszer vektorait ismertetjük. Az egyes vektorok működését itt is programok szemléltetik. Példát mutatunk arra is, hogy miként lehet a beépített vektorokat saját utasítások (pl. a REPEAT-UNTIL utasításpár) meghatározására felhasználni.