Gazdaság- és területpolitika az Európai Unióban

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS I. A GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓ (GMU) 1.1 A gazdasági és monetáris unió a 2008-as gazdasági válságot követően 1.2 Az európai szemeszter 1.3 A hatos csomag 1.4 ESETTANULMÁNY: Miként mozdíthatja elő az EU soros elnöksége a közös gazdasági kormányzás folyamatait? A magyar elnökség erőfeszítései 1.5 Az Euró Plusz Paktum 1.6 A fiskális paktum 1.7 Kettes csomag 1.8 A Rompuy-jelentés (2012) 1.9 Az öt elnök jelentése (2015) 1.10 Bizottsági fehér könyv Európa jövőjéről (2017) 1.11 Vitaanyag a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről (2017) 1.12 Eurócsoport, 2019. június 1.13 Eurócsoport, 2019. október 9. 1.14 Az ESM-szerződés és az Egységes Szanálási Alapról szóló megállapodás módosításáról szóló megállapodások aláírása, 2021. január 27. 1.15 Az eurózóna bővítési folyamata Ellenőrző kérdések 2.1 Európa és az ipar II. AZ EURÓPAI UNIÓ VÁLLALKOZÁS- ÉS IPARPOLITIKÁJA 2.2 A Lisszaboni szerződés hatásai az iparpolitikára 2.3 Az Európai Bizottság törekvései, kezdeményezései, pénzügyi lehetőségek 2.3.1 Készségek, kulcsfontosságú technológiák 2.3.2 Kkv-k pénzügyi támogatása 2.3.3 Az Európai Beruházási Terv 2.4 Új iparpolitikai stratégia kidolgozása 2.5 Az új európai iparstratégia 2020-2030 2.5.1 Helyzetértékelés 2.5.2 Európa ipari átalakulásának alapelemei 2.5.3 Európa ipari és stratégiai autonómiájának megerősítése 2.6 Kitekintés és konklúziók Ellenőrző kérdések III. AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJA 3.1 A kohéziós politika célrendszere 2007-2013 3.1.1 Konvergencia 3.1.3 Európai területi együttműködés 3.2 A regionális politika finanszírozási keretei és eszközei 2007-2013 3.1.2 Regionális versenyképesség és foglalkoztatás 3.2.1 Az Európai Regionális Fejlesztési Alap 2007-2013 3.2.2 Az Európai Szociális Alap 2007-2013 3.2.3 Kohéziós Alap 2007-2013 3.2.4 Az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) 2007-2013 3.2.5 Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz 2007-2013 3.2.6 Egyéb pénzügyi eszközök (JEREMIE, JASPERS, JESSICA, JASMINE) 78 3.2.7 Európai Szolidaritási Alap 3.3 Támogatások alapelvei 2007-2013 3.4 A Kohéziós politika 2014-2020 megalapozása: A Barca-jelentés 3.5 Főbb változások a 2007-2013-as időszakhoz képest 3.5.1 Célkitűzések 3.5.2 Új elemek 3.6 Finanszírozási keretek és eszközök 3.6.1 Európai Regionális Fejlesztési Alap 3.6.2 Európai Szociális Alap 3.6.3 Kohéziós Alap 3.6.4 Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap 3.6.5 Európai Tengerügyi és Halászati Alap 3.6.8 Egyéb pénzügyi eszközök (JEREMIE, JASPERS, JESSICA, JASMINE) 93 3.6.6 Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz 3.6.7 IPA II Előcsatlakozási Támogatási Eszköz 3.7 A 2014-2020-as időszak alapelvei 3.8 Kitekintés az EU 2021-2027 közötti regionális politikájára Ellenőrző kérdések 4.1.1 Kultúra 2007 program 4.1 Az EU kulturális és audiovizuális politikája 2007-2014 IV. AZ EURÓPAI UNIÓ KULTURÁLIS ÉS AUDIOVIZUÁLIS POLITIKÁJA 4.1.2 MEDIA 2007 program 4.2.1 Kultúra alprogram 4.2 Az EU kulturális és audiovizuális politikája 2014-2020 szakpolitikai együttműködés 4.3 Díjak és kezdeményezések Ellenőrző kérdések IRODALOMJEGYZÉK 4.2.2 MEDIA alprogram 4.2.3 A kulturális-kreatív ág: garanciaeszköz és nemzetközi 4.4 Az EU kulturális fővárosa kezdeményezés 4.5 Kulturális és Kreatív Városok Figyelője (CCCM) BEVEZETÉS Több mint tíz éve oktatok a Széchenyi István Egyetemen, kezdettől fogva olyan tantárgyakat is, melyek az Európai Unió egyes kérdéseivel foglalkoznak. Hazánk 2004 óta tagja az európai integrációnak, s már a rendszerváltás utáni időszakot követően, a csatlakozási folyamatokkal párhuzamosan a felsőoktatás számos szegmensébe beépültek az Európai Unió működésével, intézményeivel, mechanizmusaival kapcsolatos tantárgyak, oktatási anyagok. Magam is tevékenyen részt tudtam venni ezen tantárgyak oktatásában és fejlesztésében magyar(pl. EU közös és közösségi politika, EU szakpolitikái, Magyarország és az EU, Az EU intézményi és döntési mechanizmusa, EU támogatáspolitika és pályázatírás, Az Európai Unió külgazdasági folyamatai, Üzleti környezet az EU-ban, Az EU regionális politikája) és az elmúlt időszakban egyre gyakrabban angol nyelven is (pl. EU policies, EU regional policy, Fundingsystem of EU and the tenders). Fontos hangsúlyozni, hogy az elmúlt időszakban a Széchenyi István Egyetemen a nemzetközi fókuszú szakok mellett ezek a tárgyak egyre inkább beépültek a közgazdasági képzésekbe is. Jelen tankönyvben arra törekszem, hogy a több mint egy évtizedes oktatói tapasztalatomra hagyatkozva újszerű megközelítésben mutassam be az Európai Unió gazdaság- és területpolitikájának fejlődését az elmúlt egy-másfél évtizedben. A tankönyv megírása során igyekeztem reflektálni azokra a gyakorlati felvetésekre, melyek a hallgatóktól érkeztek hozzám, illetve magam is tapasztaltam oktatóként. Az Európai Unió egyes szakpolitikái, így a gazdasági és monetáris unió, az ipar- és vállalkozás- politika, a regionális politika, valamint a kulturális politika is folyamatosan változó politikaterületek, melyek időről időre megújulnak, reflektálnak a külső körülmények változásaira, illeszkednek a hétéves költségvetési ciklusokhoz, sok esetben ezek lekövetése jelentős terhet jelent mind oktatói, mind hallgatói oldalról. Noha az elmúlt időszakban is születtek kiváló munkák, melyek az Európai Unió szakpolitikáival foglalkoznak, mégis, a napról napra alakuló, formálódó politikaterületekről soha nem állhat rendelkezésre a pillanatnyi állapotnak megfelelő tankönyvi leírás. Megjelenésének pillanatában talán ez a könyv lesz a leg"up-to-date"-ebb információforrás az érintett szakpolitikai területekről, tudván, hogy a kézirat lezárása és a megjelenése közötti hetek, hónapok (melyek olvasószerkesztéssel, tördeléssel, nyomdai munkákkal telnek) is hoztak bizonyosan olyan fejleményeket az azóta megrendezett európai tanács, illetve tanácsüléseken, melyeknek helye lenne ebben a könyvben. Így a következő években sem spórolhatja meg a lelkes oktató, vagy a vizsgára maximálisan felkészülni kívánó hallgató, hogy a tankönyv megjelenése utáni döntéseket, fejlődési irányokat az európai intézmények honlapjain fellelhető információk alapján összegyűjtse és rendszerezze. Ugyanakkor ebben a tankönyvben az elmúlt egy-másfél évtized folyamatai a kiválasztott politikaterületeken véleményem szerint jól nyomon követhetők és megfelelő alapot nyújtanak azoknak, akik tájékozódni szeretnének a témákban és természetesen azoknak is, akik a vizsgára történő felkészülésben hívják segítségül jelen munkámat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kötet az elmúlt egy-másfél évtizedes időintervallumban vállalkozik az egyes politikaterületek fejlődési ívének részletes bemutatására, az azt megelőző időszakokat csak röviden, a legfontosabb mérföldköveket érintve, utalásszerűen mutatja be.[2] Miért pont ez a négy politikaterület került kiválasztásra? A gazdaságpolitika területén kézenfekvő, hogy a gazdasági és monetáris unió, valamint a vállalkozás- és iparpolitika kerüljön alaposabb megtárgyalásra, míg a területpolitika esetében a regionális politika területének bemutatása elengedhetetlen. Sokat vívódtam azon, hogy a kulturális politikát is beemeljem-e ebbe a könyvbe, hiszen az nem tartozik szorosan a területpolitikához, illetve ilyen laza kapcsolódással több más politikaterület is bekerülhetett volna (pl. közlekedéspolitika). Mindazonáltal az elmúlt időszakban számtalan kutatást végeztünk a Széchenyi István Egyetemen a kreatív városok, kultúra alapú városfejlesztés témájában (ez utóbbival kapcsolatban hamarosan társszerzőként jegyzett könyvem is megjelenik),[3] s feltártuk: ezen terület városfejlesztéshez történő hozzájárulása egyre nagyobb, s mint ilyen, helye lehet a területfejlesztéssel kapcsolatos elemzésekben is. A kulturális politika több olyan kezdeményezéssel is rendelkezik (pl. az Európa Kulturális Fővárosa cím), melyek jelentős városfejlesztési hatásokkal bírnak. Mindezeket mérlegelve, röviden, de a könyv végén bemutatom a kulturális politika elmúlt másfél évtizedes változásait, főként a területi aspektusokra figyelemmel. A könyv első fejezete a gazdasági és monetáris unióval foglalkozik, s bemutatja, hogy az európai integráció egyik legjelentősebb és legmélyebb területén milyen folyamatok zajlottak a 2008-as gazdasági válságot követő időszakban. A fejezetben bemutatásra kerülnek a világválság hatásai, az azokra adott európai válaszok, különös tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció egyes lépéseire (európai szemeszter, hatos csomag, euró plusz paktum, fiskális paktum, kettes csomag stb.). A válságra adott közvetlen válaszokon túl a fejezetben részletesen bemutatom azokat a nagy horderejű reformkezdeményezéseket, melyek nagy része jelenleg is megvalósítás alatt van, kapcsolódva az azokat elindító dokumentumokhoz, így pl. a 2012-es Rompuy-jelentéshez, a 2015-ös öt elnök jelentéséhez, a 2017-es bizottsági fehér könyvhöz és vitaanyaghoz, figyelembe véve az eurócsoport saját dinamikáját is egészen 2021-ig. A leírtakat egy esettanulmány is színesíti, mely a hatos csomag elfogadtatásával kapcsolatos magyar EU-elnökségi erőfeszítéseket mutatja be. A fejezet az eurózóna bővítési hullámainak bemutatásával zárul. A második fejezet a vállalkozás- és iparpolitika területét fogja át, a 2009-es Lisszaboni szerződés kapcsolódó újításaival indul, majd kitér azokra a legfontosabb európai bizottsági törekvésekre, melyek a politikaterületet jellemezték az ezt követő időszakban: a készségekre, kulcsfontosságú technológiákra, a kkv-k pénzügyi támogatására irányuló döntésekre. A fejezet részletesen be- mutatja az Európai Beruházási Tervet, valamint végigkíséri azt a 2017-ben indított folyamatot, mely az új európai iparstratégia elfogadásához vezetett. Zárásként részletesen ismerteti a 2020 tavaszán közreadott Új európai ipar- stratégia 2020-2030 c. dokumentumot, bemutatva a helyzetértékelést, az Európa ipari átalakulásának alapelemeire, valamint a kontinens ipari és stratégiai autonómiájának megerősítésére irányuló beavatkozási terveket. A harmadik fejezetben az Európai Unió regionális politikájának részletes bemutatása következik, külön is kitérve a 2007-2013-as, valamint a 2014- 2020-as időszak célrendszereire, finanszírozási kereteire és eszközeire, ismertetve az egyes alapok (pl. Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Kohéziós Alap, Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz, Előcsatlakozási Támogatási Eszköz, Európai Szolidaritási Alap, Európai Beruházási Alap stb.) céljait és működési kereteit. A fejezet fókuszában a két időszak közötti hasonlóságok és különbségek bemutatása mellett a 2014- 2020-as időszak újdonságainak részletes kifejtése áll. A negyedik, utolsó és egyben legrövidebb fejezet tárgyalja az Európai Unió kulturális politikáját, azzal a megközelítéssel, hogy ez a politikaterület miként gyakorol hatást a terület-, illetve elsősorban a városfejlesztésre. Így ezen rész fókuszában a 2007-2013-as és a 2014-2020-as időszak rövid ismertetésén túl azon díjak és kezdeményezések részletes bemutatása áll, melyek elsősorban az európai örökség megőrzésére és ápolására, a nívós kortárs építészeti alkotásokra vonatkoznak. A fejezetet az Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés, valamint az egyes városokat kulturális és kreatív teljesítményük alapján rangsoroló Kulturális és Kreatív Városok Figyelője rendszerének bemutatása zárja. Mindegyik fejezet ellenőrző kérdések felsorolásával ér véget, melyek a leírtak főbb mondanivalójának felidézésére irányulnak, egyben iránymutatást adnak a hallgatóknak a vizsgára történő felkészülésben is. Bízom benne, hogy jelen tankönyv segítséget nyújt azoknak a hallgatóknak, akik az Európai Unió gazdaság- és területpolitikája iránt érdeklődnek, és szeretnének részletesen is megismerkedni a kapcsolódó politikaterületek elmúlt egy-másfél évtizedes történetével, fejlődési trendjeivel. Hiszem, hogy ez és ehhez hasonló művek támpontokat adhatnak a gazdasági és területi folyamatokkal kapcsolatos diskurzusoknak is. Végezetül reményemet fejezem ki, hogy az oktató kollégák az ország más egyetemein is hasznát vehetik ennek a munkának, és a tankönyvet be tudják építeni oktatói munkájukba is.