Folklór és nyelv

Balázs Géza a Nyelvszokások (2020), A művészet és a nyelv születése (2021) összefoglaló munkáinak sorát a Folklór és nyelv (2022) című folklórlingvisztikai tanulmánykötet követi. A folklórlingvisztika, azaz a folklór nyelvi szempontú vizsgálata kevesek által művelt terület, szükséges hozzá a folklorisztikai és a nyelvészeti megközelítés. A szerző folklórlingvisztikai munkásságának összefoglalása ez a kötet, amely a legelső gyűjtéseitől (graffiti) a legutóbbi időkben született elméleti tanulmányokig tartalmazza az egymásra épülő, egymással párbeszédben álló írásokat. A kötet négy fő részből, huszonöt fejezetből áll. Az első, elméleti rész frazeográfiai, szemiotikai, antropológiai nyelvészeti megközelítéseket mutat be. A második rész a nyelvben fölfedezhető archaizmusokra hívja föl a figyelmet: barlangnevek, gyermekmondókák, ráolvasások, álom, titkosnyelvek. A harmadik részben az általa kutatott, elemzett műfajok szerepelnek: anekdota, memovers (emlékezetkönnyítő vers), gesztusvicc, helyzetmondat, feliratirodalom. A negyedik rész a mai folklór és nyelv világába vezet be egyes, dokumentált jelenségeken keresztül: firkálások, tetoválások (tetovált szövegek), jelszavak, mai szólások, húsvéti locsolóversek. Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató, 2022-ig az ELTE, 2016-től a PKE, 2022-től az SZFE professzora.