Faludy tárlata - Petronius: Satyricon

A Satyricon az egyetlen nagyjelentőségű regény az ókor évszázadaiból. Tragikus, hogy az eredeti szöveg legfeljebb hatoda, de lehet, hogy annál is kevesebb maradt reánk, az is helyenként alig összeilleszthető töredékben. Némi vigaszt legfeljebb abban találhatunk, hogy a múltból csak töredékesen, vagy nagyon is sértetten fennmaradt emlékek megőrizték az eredeti egész szépségét, mint például az athéni Parthenon. A Satyricon rendkívüli könnyedséggel foglal össze egy lényegében szatirikus, a római brutalitást is bemutató, a szexualitást kigúnyoló és egyúttal felmagasztaló, majdnem minden társadalmi és vallási babonát kinevető történetsort, vagy kalandok sorát, mely talán pikareszknek tűnik, de mégsem nevezhető annak, mert bizonytalan figurák helyett kitűnő jellemek szerepelnek benne. A Satyricont sokat az elmúlt korokban pornográfiának nevezték. Ezzel az ostobasággal kár lenne vitába ereszkedni, bár kétségtelen, hogy - az elavult jelzők használata szerint - a Satyricon néhány része "sikamlós", ha nem is pornografikus. A XX. században nagy művész, Federico Fellini fejezte ki Petronius iránti hódolatát a Satyricon hallatlanul nagyerejű, bámulatra méltó megfilmesítésével. Egyesek Fellini szemére vetették, amiért hozzátoldásokat eszközölt a reánk maradt szövegen, de ezek a hozzátoldások is az eredeti szellemében születtek. Petronius ugyanúgy élvezte volna a filmet, mint ahogy Fellini élvezte Petronius szövegét.