Fáklyaláng

1952-ben mutatta be először a Nemzeti Színház Illyés Gyula Fáklyaláng-ját, az 1848-as magyar szabadságharc egyik válságos szakaszáról szóló drámáját. A mű nagy sikere ellenére Illyés 1967-ben átdolgozta a drámát, s az átdolgozás indokairól így vall: ,,Nem tartozom azok közé az írók közé, akik végérvényesnek tekintik a művet, s nem tűrik a változtatást. Egy művészi alkotáson alkotója szemével nézve - tíz vagy húsz év múlva is akadhat javítani való. Ezt tettem meg most... A >>régi<< Fáklyaláng első felvonásában sok volt a >>történelmi lecke<<; ezek a gondolatok most, szeretném remélni, hogy a darab javára, színpadszerűbbé, drámaibbá változtak." Az átdolgozás elsősorban Kossuth és Görgey jellemét, politikai felfogását és történelmi szerepét tette plasztikusabbá. Illyés még drámaibb hangsúlyt adott a magyar szabadságharc egyik legfontosabb dátumának, 1849. augusztus kilencedikének; ezen a napon adta át a hatalmat Kossuth Görgeynek, ezen a napon dőlt el hosszú időre Magyarország és Ausztria sorsa. Az átdolgozott Fáklyaláng még lényegretörőbben mutatja be, hogyan szolgált Kossuth - számunkra ma már idegen, talán nem is mindig rokonszenves eszközökkel, nagy gesztusokkal, romantikus pátosszal, szélesen és hangzatosan - jó ügyet; s a hideg, okos, meggondolt és bölcs, rokonszenvesebb tulajdonságokkal rendelkező Görgey - rosszat. A már-már klasszikusnak elfogadott mű átdolgozott változata, amelyet a veszprémi Petőfi Színház 1967. október 6-án mutatott be, s azóta a Nemzeti Színház is nagy sikerrel játszik, most első ízben kerül e kötetben az olvasók kezébe.