Értelmiség és nevelés a felvilágosodás kori Magyarországon

A szerző, Fehér Katalin az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa. Kutatási területe a felvilágosodás és reformkor nevelés- és művelődéstörténete. Legújabb kötetében arra vállalkozott, hogy elemezze a magyar felvilágosodás nevelésügye és az e korszakban születő értelmiség kapcsolatát. A magyar felvilágosodás korszakának az 1770 és 1820-as évek közti időszakot szokták jelölni - bizonyos, kisebb eltérésekkel az egyes történeti szakok között. Ebben az időszakban alakul ki hazánkban az a maroknyi értelmiségi csoport, amelynek tagjai szellemi munkával keresték kenyerüket. Szinte mindannyian teológiai alapképzettségű polihisztor értelmiségiek voltak. Sokan közülük a nevelésügy kérdéseivel is foglalkoztak más kérdések mellett. Nemcsak a tanítással hivatásszerűen foglalkozókra kell itt gondolnunk, hanem falusi papokra, az ekkor születő magyar sajtó szerkesztőire és cikkíróira, orvosokra, mérnökökre, agrárszakemberekre, jogászokra, nyomdászokra, akik a tudatlan, sokszor analfabéta felnőtteket is fel kívánták világosítani a tanulás, a tudás és az iskolázás fontosságáról. Az olvasó képet kap a papok, tanárok, orvosok, iskolaszervezők, lapszerkesztők és más értelmiségiek munkásságáról, az európai felvilágosodás eszméinek és pedagógiai gyakorlatának hazai földbe történő meggyökereztetésére irányuló nehéz munkájáról. A kutatás során olyan új, aprónak látszó, de olykor mégis jelentős tények, adatok kerültek a felszínre, amelyek mindeddig ismeretlenek voltak, és amelyek kiegészíthetik, módosíthatják, árnyalhatják a korábban kialakult képet, hozzájárulva a magyarországi nevelésügy felvilágosodás kori története pontosabb megismeréséhez.