Eötvös József uralkodó eszméi - Kontextus és kritika

A kötet Eötvös József (1813 -1871) A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra című, 1851 és 1854 között egyidejűleg magyarul és németül megjelent művének sokrétű feldolgozását: filológiai, kontextuális és kritikai olvasatát nyújtja. A filológia szintjén a mű azt a hipotézist védelmezi, hogy az Uralkodó eszmék első kötete nem a Világos utáni csalódottság és kiábrándultság szellemi terméke, hanem a törékeny és veszélyeztetett, de még fennálló 1848-as európai alkotmányosság védelmében íródott. Gángó Gábor másfelől az Uralkodó eszmék eddig elhanyagolt tudományos tervére összpontosít. Eötvös kinyilvánított szándéka volt, hogy Francis Bacon induktív és kísérleti módszere alapján újraalkossa a politikai tudományt. A szerző részletesen elemzi Eötvös kötődését az olyan kortárs politikai áramlatokhoz és beszédmódokhoz, mint a historicizmus, a pozitivizmus vagy a hegelianizmus. A kötet részletesen feltárja az eötvösi politikafilozófia forrásait és geopolitikai kontextusát. Az elemzések az említetteken túl hangsúlyosan kitérnek az Uralkodó eszmék mindeddig nem vizsgált magyar vonatkozásaira, elhelyezve a művet nemcsak az európai, hanem a korabeli magyar politikaelméleti törekvések összefüggésében is. Végül recepciótörténeti vizsgálódása során Gángó Gábor világossá teszi, hogy Eötvös politikai gondolkodásának hatását eltúlozza a szakirodalom: Eötvösnek mint nemzetközileg elismert politikafilozófusnak a képét Concha Győző eszmetörténész formálta ki, megkísérelvén a magyar elit kiegyezés utáni politikai felsőbbségét az Uralkodó eszmék szerzőjének vélelmezett tekintélyével alátámasztani.