Énekel a szívem

EVANGÉLIUMI ÉNEKEK A VASÁRNAPI ISKOLA, IFJÚSÁGI, LEÁNYMUNKA, BIBLIAÓRÁK, VALLÁSOS ESTÉLYEK ÉS EVANGÉLIZÁCIÓK SZÁMÁRA - Kottákkal. Talán sokak számára furcsán hangzik e kis énekeskönyv címe. Pedig a hívő ember éneklésének a lényegét ennél jobban alig lehet kifejezni, másfelől pedig egészen bibliai. Pál apostol az Efézusi lenél 5, 19-ben mondja: "Beszélgetvén egymás között zsoltárokban, dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak." Az sem véletlen, hogy szenci Molnár Albert a XXV. zsoltár első versét így fordította magyarra: "Szívemet hozzád emelem". A papír borító elől, hátul erősen kopott. A kiadói papírborító szélei, sarkai enyhén kopottak. Amikor a hívő ember énekel, akkor ugyan énekel az értelemmel is, énekel lélekkel is, de mégis legdöntőbb számára, hogy szívből énekeljen, hogy mintegy a szíve énekeljen. Az ének tehát nem a torkunk munkája, nem a művészetünk fitogtatása, hanem a szívünk Istenhez emelése és a szívünk húrjainak megzendülése. A hívő ember szíve olyan, mint az eolhárfa, amelynek kifeszített finom, érzékeny húrjaihoz nem nyúl emberkéz, hanem a szellő, a Szentlélek szellője zendíti azt meg.