Emlékezés a Náci-ellenes Magyar Katonai Ellenállásra

Kővágó József 1913-ban született. A budapesti Honvéd Műszaki Akadémia elvégzése után a budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett. 1939-től a Haditechnikai Intézet munkatársa, majd rövid ideig frontszolgálatot teljesített. 1944. október 15. után bekapcsolódott a katonai ellenállási mozgalomba. Tagja volt Nagy Jenő vezérkari ezredes csoportjának, Kiss János altábornagy segédtisztjeként rész vett a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága munkájában. 1944. november 22-én letartóztatták, majd a frontra küldték, ahonnan 1945 márciusában megszökött. 1944 novemberében belépett a kisgazdapártba, 1945 májusában a párt felkérésére Budapest alpolgármestere lett, majd a választások után a főváros polgármestere és országgyűlési képviselő. Jelentős szerepet játszott Budapest újjáépítésének és az élet normalizálódásának megszervezésében. 1947-ben politikai okok miatt lemondott tisztségéről és visszavonult a közélettől. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, 1956 szeptemberében szabadult. A forradalom idején részt vett az FKgP újjászervezésében, 1956. november 3-án a párt főtitkárává választották. 1956. november 1-jén ismét a főváros polgármestere lett. A forradalom leverése után, 1956. november 30-án külföldre menekült, az Egyesült Államokban telepedett le. 1957 januárjában az ENSZ nyilvános ülésén védelmezte a magyar forradalom ügyét, Strassbourgban a Magyar Forradalmi Tanács alakuló közgyűlésén alelnökké választották, ezt a tisztet 1960-ig töltötte be. Az emigrációban aktív szerepet vállalt a forradalom emlékének megőrzésében és a szovjet megszállás ellen tiltakozó nyugati kezdeményezésekben. 1961-1978 között kutatómérnök, 1978-1983 között egyetemi tanár. 1991-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjének csillaggal ékesített középkeresztjével tüntették ki, 1992-ben Budapest díszpolgárává választották. 1996-ban halt meg. Budapesten temették el 1997 januárjában.