Elfelejtett arcok, emberek

Tartalom : Bevezetés / Hajnal Jenő (5). A Rádiószínház elkötelezettje - Ádám Olga (13-14) ; Művészi tudatosság és lelkiismeretesség - Albert János (15-16) ; A pálya igaz elkötelezettje - Albert Mária (17-18) ; Leleplezni a felháborítót - Árok Ferenc (19-20) ; Még mindig a pálya rabja - Bada Irén (21-22) ; Nem tudott elszakadni a színháztól - Balázs Janka (23-24) ; ,,A többi néma csend" - Bambach Róbert (25-26) ; A fanatikus hitével - Barácius Zoltán (27-28) ; A színészsors fényei és árnyai - Bata Ferenc (29-30) ; ,,Hálás vagyok érte, hogy hagytak gyereknek lenni !" - Bocskovics Rózsa (31-32) ; Akinek ,,dalból volt a lelke" - Boros István (33- 34) ; A közönség ragaszkodása kísérte a pályán - Boros Mirjana (35-36) ; Meg nem valósult álmok - Cathry Nelly (37-38) ; ,,Amíg a világ létezik , és az ember álmodik . . . " - Czehe Gusztáv (39-40) ; Egy kis társulat lelke volt - Csapó Erzsébet (41-42) ; Majdány mutatta meg az utat - Dóró Emma (43-44) ; Ritka képességű komika - Dováth Amália (45-46) ; ,,Színészeinkkel mindig nagyon igaztalan a sors" - Dudás Lajos (47-48) ; Egy igazi művészember - Fejes György (49-50) ; A csodálatos játékos - Ferenczi Ibolya (51-52) ; Nem olyan könnyű elköszönni - Ferenczi Jenő (53-54) ; Példaértékű életmű - Garay Béla (55-56) ; A nevettetés mestere - Gerich Endre (57-58) ; Az énekes-táncos színésztől a drámai hősig - Godányi Zoltán (59-60) ; A nagy álmodozó - Gyapjas István (61-62) ; A közönséggel való találkozások boldogsága - Gyapjas János (63-64) ; Egy gazdag életpálya - Gyapjas Mária (65-66) ; Drámai hősnő és kiváló primadonna - Heck Paula (67-68) ; A Népkörtől a Rádiószínházig - Horváth József (69-70) ; Játszani komolyan és boldogan - Jordán Erzsébet (71-72) ; Az egyszerűség és a közvetlenség szerepformáló ereje - Juhász Anna (73-74) ; A hivatástudat meghatározó ereje - Karna Margit (75-76) ; Mindig volt ereje továbblépni - Kasza Éva (77-78) ; Színes, mozgalmas életút - Kelemen László (79-80) ; Az emberi érzés legmélyéig - Kiss Klára (81-82) ; Villanásnyira a pályán - Kiss Mária (83-84) ; A színház közkatonája - Kunyi Mihály (85-86) ; A sokoldalú művész - Ladik Katalin (87-88) ; Színes, tartalmas pálya - Lányi István (89-90) ; Imádta mesterségét - Lőrincz Lajos (91-92) ; Korai végleges búcsú - Majoros Katica (93-94) ; Hivatásának élt - Mamuzsich István (95-96) ; Méltó helye van színjátszásunkban - Medve Sándor (97-98) ; A Legényegylettől a Népszínházig - M. Pálfi Margit (99-100) ; A jellemábrázolás nagymestere - Nagy István (101-102) ; A színház szeretete és megbecsülése - Nagygellért János (103-104) ; Aki feljutott a Parnasszusra - Németh Rudolf (105-106) ; Erkölcsi értéket proklamálni - N . Kiss Júlia (107-108) ; Megőrizni és továbbvinni - Ormay Mária (109-110) ; Rendkívül gazdag és tartalmas életút - Pataki László (111-112) ; A Népszínháztól a Gyermekszínházig - Péter László (113-114) ; Az ünnepelt primadonna - Petz Marika (115-116) ; Az operettől a drámáig - Raczkó Ilus (117-118) ; Színjátszásunk különös egyénisége - Remete Károly (119-120) ; Az átlényegülés, az átváltozás csodálatos képessége - R. Fazekas Piri (121-122) ; A színész mostoha sorsa - Rind Károly (123-124) ; Csodálatos színészi teljesítmények - Romhányi Ibi (125-126) ; Hű maradt a színházhoz - R. Pósa Rózsa (127-128) ; A színházat nem lehet elfelejteni - Salamon Sándor (129-130) ; A művészetet nemcsak másban , önmagában is tisztelte - Sánta Puszta Lajos (131-132) ; Lelkesedés és önfeláldozás - Sántha Sándor (133-134) ; Sikeres jellemszínész - Sefcsics Mici (135-136) ; Küldetés , hivatás ,elhivatottság - Sinkó István (137-138) ; Nagykikinda, Szabadka és Újvidék vonzásában - Sovény Károly (139-140) ; Csendes jubileum - Süveges Eta (141-142) ; Művésznek lenni nem szakma , hanem sors - Szabó Cseh Mária (143-144) ; Nem letaglózni , hanem felemelni kell az embert - Szabó István (145-146) ; A hazai szerzők igaz elkötelezettje - ifj . Szabó István (147-148) ; Színjátszásunk szerény , igaz közkatonája - Szabó János (149-150) ; Pálya buktatókkal - Szél Péter (151-152) ; Színészként és rendezőként is helytállt - Szilágyi László (153-154) ; Felejthetetlen évek - Szkala Jolán (155-156) ; Mértéktartás és ábrázolókészség - Tikvicki Mária (157-158) ; A színészi hivatás mint szenvedély - Tóth Éva (159-160) ; ,,Ami fontosnak tartok, azt a művészetemmel mondom el" - Tusnek Otília (161-162) ; Odaadó és becsületes kiállás - Varga István (163-164) ; Egy sokoldalú művész - Versegi József (165-166) ; Aki stílust tudott teremteni - Virág Mihály (167-168) ; A szépet, a jót, az igazit kereste - Vujkov Géza (169-170) ; Faragó Árpád - az utolsó szó jogán (171-172) ; Névmutató (174-180) ; Címmutató (181-187) ; Önéletrajzi mozaikkockák - Faragó Árpád (189) ; Szerepek (190).