Életem

"A főtái-gyalás november 26-án kezdődött, és december 9-én fejeződött be. Afőtárgyalás előtti napon délelőtt és délután is felkerestek ávós tisztek az Andrássy út 60-ből, és örökösen óira figyelmeztettek, hogy meg ne kíséreljem megtagadni az óvó által írt jegyzőkönyvben foglaltakat, meit annak nagyon szomorú vége lenne. Tehát már előre gondoskodtál*; arról, hogy ne legyen bátorságom ezt megtenni. Ekkor határoztam el, hogy az óvó szájaíze szerint fogok vallani. Azért jutottam erre az elhatározásra, mert az ameríkaiaJc mindent elismertek a nyilvánosság előtt, amit az AVÓ tőlük kívánt. Én ezt tudtam, mert ajegyzőlcönyveiket nekcmkellett lefordítani angolból ma-gyawa. Az amerikaiak nem gondoltak cara, hogy elismerő vallomásaikkal engem romlásba döntenek. Tudom ugyan, hogy amit vallottak, nem igaz lelkiismeretük szerint, hanem kényszerből vallottáJc. Hiába kísérelték meg legalább eleinte az igazmondást, ha ki akartak abból a pokolból jutni, fel kellett hogy engem áldozzanak. A hazugságokat még tódítottam is, csak azért, hogy többé ne kínozzanak. Ezért mindazok, akik az én gondolkodásomat ismerték, megrökönyödéssel hallgatták a tárgyalóteremben és a rádióban, hogy én miként beszélek. De nem volt más utam, ha nanakartammagamtestileg összetöretni, így gondoltam, hogy a lelki tönkremenetelt jobban elviselem, különösen ez esetben, amikor sem az ameríkaiaktól, sem a magyaroktól nem kapok védelmet, amikor a teiTor hatása alatt senki nem mer ügyvédemen kívül védeni."