Elektronikus számítógépek I.

Az analóg eljárás, mint a tudományos gondolkodás egyik formája, meglehetősen régi. Gondoljunk a Bohr-féle atommodellre, a magfizika cseppmodell analógiájára stb. A fizikai jelenségek vagy jelenségcsoportok között a jelenségeket leíró matematikai összefüggések alaki hasonlósága alapján összefüggéseket állapíthatunk meg és párhuzamot vonhatunk. Ha azonos matematikai egyenlettel leírható rendszerek közül "valamelyik jól ismert és kezelhető, e terület vizsgálatai és kísérletei alapján következtetéseket vonhatunk le a vizsgálat tárgyát képező rendszer viselkedéséről. Ez utóbbi kísérleti szempontból nehezen vagy egyáltalán nem kezelhető. Az ilyen alaki megegyezésű egyenletekről azt mondjuk, hogy az általuk jellemzett rendszerek izomorfok. Ilyen izomorfia van pl. egy vékony lemez hűlését és egy feltöltött kondenzátor kisülését leíró egyenlet között. Matematikai formában mindkettő exponenciális törvényszerűséget követ. Az analógiaképzés egyszerű módszere a modellezés. Az eredeti rendszert egy hasonló, egyenletekkel jellemezhető rendszerrel helyettesítjük, úgy hogy a két rendszer paraméterei között meghatározott hasonlóság álljon fenn. A modellen elvégezzük a többnyire ténylegesen végre nem hajtható kísérletet, és a hasonlóság matematikai formalizmusa segítségével megállapítjuk az eredeti fizikai rendszer törvényszerűségeit. Modellezés során a változók elvesztik matematikai jellegüket és készülékbeli ún. gépi változókká válnak. Ezek a gépi változók pl.: elmozdulás, elfordulás, feszültség, áram stb.