Egyházi birtokok Magyarországon a 18-19. században

A 18-19. század az ország életének sajátosan érdekes korszaka volt. A török kiűzése után a volt királyi Magyarországon, Erdélyben és a Hódoltságban különböző szintekről, de most már azonos feltételek mellett indulhatott meg a fejlődés, és a Rákóczi-szabadságharc után az ország valamennyi területén a békés építőmunka volt jellemző. A különböző adottságok alapvetően befolyásolták a területeikre visszakerült világi és egyházi földesurak tevékenységét, a birtokokon a gazdálkodás megindulását. Míg a török háborúktól kevésbé sújtott Felvidéken és a Dunántúlon folyamatosságról beszélhetünk, addig a volt Hódoltságban felégetett falvak, műveletlen földek mutatták a harcok nyomát. Itt az élet megindulásához mindenekelőtt a szükséges munkaerőről kellett gondoskodni, megteremtve az alapvető létfeltételeket a betelepedő lakosság számára. A történeti irodalomban vándormozgalomnak nevezett folyamat olyan intenzitást ért el, hogy a 18. század végére a volt Hódoltság folyamatosan felzárkózott az ország egyéb vidékeihez. Mindez együtt járt a területek birtokbavételével, bizonyos mértékű átalakításával, ami elsősorban a településhatárok elkülönítésében, kisebb vízszabályozásokban mutatkozott meg. Vizsgálódásunk másik évszázada, a 19. század már a polgári átalakulás kora. A jobbágyfelszabadítás után a kettős pilléren - a majorságokon és a jobbágyok munkáján nyugvó gazdálkodást felváltja a kapitalista szisztéma: a közös területek elkülönítése, a falvak határának teljes jogú birtokbavétele, törekvés a föld termőerejének minél jobb kihasználására. A bekövetkezett változások az embert körülvevő táj szinte teljes átalakulását eredményezték. Nagy intenzitással folyt a vízszabályozás, a mocsarak lecsapolása. A szántóföldek növelése érdekében megváltoztak az eredeti művelési módok, csökkent a legelők, erdők területe. A megtermelt cikkek elszállításához, értékesítéséhez egyre fejlettebb úthálózat állt rendelkezésre, és a 19. század végére kiépültek a vasutak is. Munkánkban ezt a fejlődést az egyházi birtokok szempontjából kívánjuk áttekinteni. A téma nagysága és összetettsége miatt nincs mód arra, hogy valamennyi egyházi szervezet területeivel részletesen foglalkozzunk, ezért kiválasztottunk egyes érseki, püspöki és káptalani birtokokat, melyek az ország különféle természeti adottságú területein a viszonyokat sajátosan mutatják. Kutatásainkat a terjedelmi problémák mellett behatárolták egyéb korlátok is. Bár a hazai egyházi levéltárak viszonylag kevéssé bolygatott iratanyaga rendelkezésünkre állt, azonban az utódállamokhoz került gyűjteményekben nem kutattunk, és az itteni forrásokat nem használtuk még az általános kérdések tárgyalásánál sem. Kötetünk gyakorlatilag három egységből áll. Első része a felmérések, birtokrendezések történetével és azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy ezen folyamatok mennyiben tükrözték, esetleg segítették elő a birtokok összetételében, megoszlásában bekövetkezett változásokat. A második, összefoglaló fejezet az egyházi birtoklás története a 18. századi újjátelepítéstől a 19. század végéig. Itt arra a kérdésre keresünk választ, mekkora volt az a gazdasági erő, mellyel az egyes felekezetek rendelkeztek, országosan és megyénként hogyan alakult az egyházi birtokok aránya, művelési ágak szerinti megoszlása, milyen adatok tapinthatók ki a statisztikák alapján a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában. A dolgozat harmadik fő egysége az egyes birtokok ismertetése, ahol az esztergomi, kalocsai, egri érseki területet, a váci, veszprémi püspökségi birtokot, a veszprémi és pécsi káptalant, az egri és kalocsai főkáptalant választottuk mintának. E részben a birtokok nagyságának és jellegének megfelelően foglalkoztunk egyes községek természeti adottságaival, az úrbérrendezés előtti jobbágy-földesúr viszonnyal, az allódiumok kialakulásának kérdéseivel, az itteni gazdálkodással. Ezt követően áttekintjük a jobbágyfelszabadítás utáni átrendeződést, megvizsgáljuk azon gazdasági feltételeket, melyek az egyes birtokokon lévő gazdálkodást meghatározták. Mindezen kérdések felvetése közben bemutatjuk, hogyan változott meg az emberi beavatkozások következtében a táj, az élettér, melyen a fejlődésre lehetőség nyílt.