Egy csepp emberség 1. - Fél hét után három perccel a Kossuth Rádióban

Űzve-hajszolva, zaklatottan élünk, mégis hiszek az ember harmóniára törekvésében, az értelemben, a munkában, az alkotásban, a lélekben. Hiszem, hogy van még esélye a tartalmas, szép gondolatoknak, az erőt, kitartást, szeretetet közvetítő pillanatoknak. Naponkénti sorozatunk a Kossuth Rádióban, az "Egy csepp emberség" is ezt bizonyítja. Két éve dédelgetem már magamban, hogy adjunk reggelente a hallgatóknak - akik hisznek bennünk, akik vágynak a tartalmas jó szóra - útravalót. A tragikus, halált, harcot, békétlenséget, természeti katasztrófákat soroló hírözönben legyen egy pont, egy pillanat, ami más, több napi sok száz reklám- és "ficam-hír"-nél, ami megálljt parancsol a sokknak! Amelyben jó elmerülni, ami értelmet ad a percnek, s eszébe juttatja a szegénynek, milyen gazdagok vagyunk: múltunk a megfizethetetlen örökségünk. Elődeink bölcsessége, a velünk élők tehetsége, a művészetek, a tudás tárháza segít minket feldolgozni a feldolgozhatatlant. (...) Az írásos megjelenést hallgatóink kérték, szinte követelték már az első néhány adás után. Naponta két percet adtunk, és naponta éreztük a felénk áradó bizalmat, telefonon és tömérdek levélben. Most boldog vagyok, hogy a karácsonyi ajándékok között ott lehet majd a mi Egy csepp emberségünk is. Főhajtással a bizalomért ajánlom hát ezt a könyvet a Hallgatónak szeretettel: Perjés Klára.