Divald Károly fényképész és vegyész üvegműcsarnokából Eperjesen - A Divaldok és a Magas Tátra első képei

A múlt század derekán Bártfafürdő vendégei szívesen vették a helybeli gyógyszerész, Divald Károly különleges szolgáltatását. A vállalkozó szellemű patikus arcképfotográfiák készítését ajánlotta. Nem sokkal később táj- és városképeivel keltett általános feltűnést, melyek elsőként engedtek bepillantást a Kárpátok és a Magas Tátra hegységeinek varázslatos világába. A hazai tájfényképezés nagyjaihoz és kezdeményezőihez, az erdélyi Orbán Balázshoz és Veress Ferenchez hasonlóan, Divald Károly is szülőföldje természeti koncseinek vonzásában s azok hatása alatt élt. "A természet nagyszerűsége különös vonzerővel bír és hat az emberi kebelre... a magas hegyek... a természet szépségeit csupán gyönyörködésből élvezni kívánókat is varázserővel vonják magukhoz. Ily magasabb hegységet bír Magyarország a Kárpátokban, melyeknek kiválóbb és legérdekesebb része a >>Központi Kárpátok<< vagy >>Magas Tátra<< nevezettel Szepes megye területén fekszik... itt találtatnak a lomniczi s több csúcsok, melyekről a messze vidékre terjedő megragadó kilátás jutalmazza a felmenet fáradalmait, itt van a vadregényes kolbachi völgy nagyszerű vízeséseivel, továbbá a felkai völgy tavával s felette a gyönyörű flórával díszlő úgynevezett virágoskert... a csorbai tó, poprádi tó, az öt tó, zöld tó. Mindannyi változatos regényes vidékeivel... itt hever még eddig elrejtőzve a legszebb vörös-fekete márvány, s végre itt fekszik a máris világhírű tátrafüredi kies fürdő virág és fenyőszurok illatos üdítő levegőjével, kristály forrásaival, savanyú kutaival, meleg fürdőivel és hideg gyógyintézetével." A természeti ritkaságoknak ezen bősége a nehézségekkel megküzdő fényképészeknek is kimeríthetetlen forrást jelentett. Divald Károly a felvidéki városok építészeti és egyházművészeti emlékeit, régiségeit éppúgy elsőként fotografálta, mint ahogy az ő nevéhez fűződnek a tátrai fürdők első fotói is. Divald Károly, a 19. század ipari és művészeti igényeit felismerve, a fényképek forgalmazásában és a különböző illusztrált kiadványokban rejlő üzleti lehetőségeket sem hagyta kiaknázatlanul. Az 1880-as években a sikeresen működő fényképészeti műtermek mellett az eperjesi Divald-műintézet már az ország legelismertebb sokszorosító fénynyomdája és kiadóvállalata, melyet Divald Károly fényképész fiai - ifj. Károly, Lajos és Adolf - sikeresen fejlesztettek és működtettek tovább apjuk halála után is.