A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
heves megyei múzeumi szervezet
| 1987
| papír / puha kötés
|
150 oldal
KÉPGARANCIA, saját kép.
Alcím: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon
Író/Szerző: Lengyel László
Kiadó: Dobó István Vármúzeum
Kiadás éve: 1987
Oldalszám: 150 + képtár
Kötés: Puhatáblás
Nyelv: Magyar
Állapot: jó
ISBN: 9637223045
Méret: 14 cm x 20 cm
Sok kiállítás nyílik meg évente Magyarországon, de csak nagyon kevés az igazán jelentős közülük. Kevesebb, de jobban kimunkált, alaposabb munkával és főleg jobb terv szerinti bemutató többet használna a hazai múzeumok ügyének, mint az egyre inkább burjánzó kiállítás-dömping. Az egri múzeumot mindenesetre nem vádolhatjuk azzal, hogy a kiállítási programnak hígítói közé tartozik. Azt mondhatjuk, itt csak komoly vállalkozások kerültek a nagyközönség elé. Most pedig egyenesen olyan együttessel álltak elő, amellyel egy országos tárgykörben rendeztek - elsőnek - áttekintést és egy Európa-szerte éppen időszerű tudományos és gyűjteményi programhoz csatlakoztak.
Ez a tudományos és gyűjteményi program történeti-szociológiai, néprajzi és művészettörténeti jellegű. Nagyrészt szakrális néprajz, de több is annál: egy szelete a magyar művelődéstörténetnek. Hogy ne bonyolítsam a dolgot, a kiállítás tárgyát egyetlen megjelölésbe sűríthetem: az ájtatos művészkedésbe. Ezt jelöli a címben a "Devóció": a latin szó értelmében benne van a felajánlás, az áldozat, a valaminek a hívőjének lenni - sőt még a varázslat, s még ezen túl a megátkozás lehetősége is. A rendezők jónak és fontosnak látták a ,,dekoráció" fogalmával pontosítani a dolgot. Míg antik értelemben a decor illendőség, tisztesség, csinosság, csín, szépség, ékesség. Aki egyfajta ájtatosságból illendővé, csinossá kíván tenni valamit - ami önmagában esetleg, anyagi valójánál fogva éppen hogy nem tetszetős, sőt még visszataszító is lehet, mint egy mállott csont vagy bőrdarab nos, az egyféleképp dekorál, valamiképp öltöztet. A szó sajátos értelmében művészkedik. Mondhatnánk úgy is, ezzel felajánlást tesz, áldozatot mutat be áhítata tárgyának vagy alanyának; - tevékenysége buzgóság jellegű. Ez a tevékenység, ismétlem, művészkedés: rokona ugyan a művészi alkotásnak, de nem maga az önálló művészi alkotás. Afféle szerény műigényű luxus, amellyel áhitatát tekintve mindenki élhetett. Nemcsak azok, akik a kolostorokban ezeket a tárgyakat előállították, hanem azok is, aki nemesi, főrangú vagy éppen a polgári körökben is csinálták vagy birtokolták őket. E képek, bábúk, szobrocskák, kompozíciók és ereklye-foglalatok jelentést és érzéseket hordoztak. Tartalmukat ma is olvashatjuk és leolvashatjuk, és tanúságuk számunkra több tekintetben érdekes.