Corpus Iconum Morborum Cutaneorum 1-2. (Töredék, a 3. kötet hiányzik)

Hellas mythosaiban a fényt és életet árasztó Nap esténkint az Okeános folyóba merül, hogy reggel újra kezdje a pályafutását. Jaj a vezetőjének, ha ez nem irányítja gondosan a tüzes szekeret! Elmúló és megújuló napocskák a kongresszusok is, amelyek, miután rövid ideig világosságot és ismereteket sugároztak, szintén elmerülnek - ha nem is az Okeános, de a Léthé vizében - és újra meg újra feltámadnak megint. Mit tegyenek a kongresszusok Phaethonjai, hogy ne elégedetlen Zeusok villámai dörögjenek körülöttük, hanem haladás és eredmény fakadjon, elismerés alkonypírja maradjon a szekereik nyomán? Célt és jelentőséget kell adniok a kongresszusaiknak! A kongresszusok feladata az eredmények megvitatása és a kutatás vágyának irányítása. Ehhez kell, hogy a vitázók fogalmai és kifejezései, mint a praeciziós mérőeszközök, normálozottak, világparitásosak legyenek; pedig Manardus nyomán épen 400 év óta panaszoljuk azt, hogy az azonos kifejezéseket különböző és a különbözőket azonos értelemben rendszertelenül használók mily zavarokat okoznak a dermatologiában. Mint a match-en a labdát, úgy dobálják, rúgják ide-oda a kifejezéseket. Pedig ha a tudomány egységes, akkor csak egyféle rendszer lehet igazán megfelelő... és mégis, 1572 óta, amikor Mercurialis kiadta a legelső dermatologiát, napjainkig két egyező beosztású tankönyv sem látott napvilágot! Vajjon meglepő ez?