Egy jeles magyar kutató 1990-ben volt szíves elolvasni akkor frissen megjelent francia nyelvű könyvemet. ,,Elavult, kádárista könyv" - hangzott a kommentárja. Azóta sok víz folyt le a Dunán, de ha most, hat év múltán is eszembe jut ez a lesújtó vélemény, valami igaznak is kellett lennie benne. A könyv a civil társadalom helyzetét és szerepét tárgyalja egy letűnt korszakban, tehát elmúlt dologról ír, és ha talán nem is olyan nagyon ..kádárista", a társadalom és a párthatalom közötti fal átjáróival is foglalkozik. A magyar kiadás tartalmaz néhány tárgyi helyreigazítást és rövidít számos leírást, de a fentieket nem revideálja. Érdemben változatlan elemzés kerül a magyar olvasó kezébe. Egykori bírálóm azonban rátapintott a munka rejtett hibáira is. Az egyik az, hogy a szerző valószínűleg túlbecsülte a civil társadalom jelentőségét a rendszerváltozásban. Ha ma írná meg a ,,Demokrácia hajnalát" (ez volt az eredeti cím), a nagy történelmi változás bonyolultabb tényezőit is beleötvözné a könyv szerkezetébe. Egy mentséget azonban, úgy érzi, felhozhat a dolog védelmére: ilyen könyv tudomása szerint még ma, hat év múltán sem létezik. A birodalmak felépülnek és lehanyatlanak; a történészek vitatkoznak az okokon. A civil társadalom, meglehet, csupán a szovjet rendszer (s benne a magyar) bukásának egyik tényezője volt. Azonban, túlértékelve vagy sem, ez volt - mint egy másik bírálóm mondta - az a megfoghatatlan ,,aknamunka , amely kikezdte a kommunista millenarizmus bebetonozottnak hitt épületét. E kitartó, szervezetlen, nem egyszer láthatatlan társadalmi jelenség identifikálása mindenesetre tovább visz, mint a történtekre való bámész rácsodálkozás, hogy ,,ugyan, ki hitte volna..." De vajon sikerült-e identifikálni? A civil társadalom, hogy egy harmadik hazai bírálómat idézzem, ,,parttalan fogalom. A könyv megpróbál választ adni arra az indokolt szakmai ellenvetésre, hogy a tárgy kisiklik a történész kezéből, nincs levéltári korpusza, sem egyértelmű tudományos definíciója. Itt csak annyit erről: ha gondosan osztályozott iratok szabják meg a megismerhetőség határát, félő, hogy olykor elmegyünk a legfontosabb mellett. Ebben az értelemben e munka szerzője kihívásra felel, jól-rosszul, ahogy tud. vállalva, hogy magára marad véleményével. Végül: mit ér ez a munka ma, hat évvel azután, hogy a civil társadalom ,,megtette kötelességét", egy korszak lezárult, felépült a jogállam és a demokrácia, új keretek között halad a polgárosulás? Praktikus értelemben talán semmit, vagy végtelenül keveset. A civil társadalom a megváltozott rendszerben maga is szerepváltozáson ment és megy át; nem minden korra és betegségre érvényes gyógyír, amit orvosi vényre a patikában ki lehet váltani. Az Utószó erre még röviden visszatér, de a lezárult korszakkal egyszersmind lezárult az is, amit a szerző célul tűzött ki magának, valamikor tizenöt esztendővel ezelőtt...
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
