Ez a kétezer évet felölelő krónika arra törekszik, hogy a képek és betűk mozaikja olyan regényes részletességgel, és egyben olyan távlatból mutassa be Budapest történetét, ahogyan eddig még sohasem láttuk. Ez a krónika a Kr. u. 1. század elején kezdődik, amikor a Római Birodalom légiói megjelennek a Duna partján, hogy a majdan Óbudának nevezett kisváros helyén felépítsék táborukat, és egészen a legutóbbi időkig, a második évezred végéig tart. Kétezer éven át követi a város történetének eseményeit, a fejlődés és a hanyatlás egymást követő szakaszait, ostromokon, tűzvészeken és árvizeken, járványokon és újjáépítéseken át. Tanúi vagyunk a város mindennapi élete változásainak és fordulatainak, apró mozzanatainak - az első utcai gázláng kigyúlásának és szenzációs bűneseteknek - a ,,kishíreknek" és a maguk idején nagy izgalmat kiváltó eseményeknek, mint amilyen Traianus császár, Szulejmán szultán, majd I. Sándor cár vagy épp Ferenc József látogatása volt. A két város tanácsa mindennapi aprómunkájától, a kortársak számára oly fontos polgári lövészegylet, az első biztosító intézetek és temetkezési egyletek megalakításától, a Hét Választófejedelemhez címzett híres szálloda és a Császár fürdő megnyitásától, a máig ható nagy tervek megvalósításáig, a Lánchíd megépítéséig, a metró megindulásáig, a nagyszabású városrendezési tervekig, a rakpart vagy a körút kiépítéséig és ma is álló középületek megalkotásáig végigkísérjük a város fejlődését, aminek során az élet mai keretei - az utak hálózata, a jellegzetes budapesti utcakép, és a nemkülönben jellegzetes, más ajkú és más vallású, sok felől érkezett embereket egyformán budapestivé összeötvöző társadalmi szerkezet - kialakultak. Közben megtudjuk, ki volt Boráros János, akiről ma is tér van elnevezve, vagy az a valamikor élt pesti polgárember, akinek városligeti sírkövén csak egy latin szó áll: Fuit, azaz ,,volt", és hogy miféle szokás volt a gellérthegyi emmaus-járás vagy a vízivárosi krumplibúcsú, és azt is, miért hívják a Rudas-fürdőt Rudasnak, és kiről neveztél el Albertfalvát? Hogyan lett Budapest nagyvárossá, és kik tették azzá, aminek ma ismerjük? Sorra elénk lépnek polgárok és polgármesterek, meg akik ritkán bukkannak fel a történelemkönyvekben, mérnökök és jogszabály gyártó jogászok, építőmesterek és gyáralapító kézművesek. Évről évre - sőt, zaklatottabb időkben napról napra - kronológiaszerűen követik egymást a város történetének kisebb-nagyobb eseményei, az eseményeket pedig illusztrációk kísérik; nemcsak ritkán vagy még sohasem látott képek, szinte megszámlálhatatlanul nagy számban, de szemtanúk beszámolói, napló- és levélrészletek, korabeli hírlapi cikkek, rendeletek és falragaszok is, valamint rövid történeti összefoglalók a fejlődés egyes mozzanatairól. Ez a kétezer évet felölelő krónika arra törekszik, hogy a képek és betűk mozaikja olyan regényes részletességgel, és egyben olyan távlatból mutassa be Budapest történetét, ahogyan eddig még sohasem láttuk.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
