Biopóker - Blöff és egyéb fondorlatok

Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a csaló vagy áldozat szerep kiosztott lenne, mindenki megpróbál másokat kisebb-nagyobb mértékben átverni, és olykor maga sem ússza meg az átverést. Vannak nagyon ügyes csalók és örökös balekok, az emberek többsége azonban mindkét szerepben meglehetősen gyakran ,,tündököl". Gondoljunk csak arra, hogy napjában hányszor előfordul, hogy nyájasan mosolygunk olyan emberekre, akikhez nem ragaszkodunk különösképpen, hányszor nyugtatgatjuk gyermekeinket valamiféle kegyes hazugsággal, úgy teszünk, mintha kellemesen éreznénk magunkat feszélyezett helyzetekben, olyan bókokat mondunk, amikről tudjuk, hogy nem teljesen igazak. Másfelől pedig igencsak jólesik nekünk is elhinni az effajta viszonzott bókokat, előfordul, hogy hallgatólagosan megadjuk magunkat egy nem túl szimpatikus reklámhadjáratnak, és nemritkán hagyjuk meggyőzni magunkat afelől, hogy a politikailag legkorrektebb jelölt pártján állunk. Az apró kis csalások zömében nem is igyekszünk kideríteni a valós tényállást, egyrészt indokolatlan energiafecsérlést jelenthet, másrészt egyenesen modortalanságnak tűnne ez effajta nyomozás. Nem firtatjuk, hogy a kisbolti eladó, miután elhitette velünk, hogy a környék legfinomabb lisztjéből sült kenyerét adta el nekünk, őszinte szívéből kívánt-e nekünk további szép napot, vagy csak önmagával volt elégedett módfelett. A hagyományos piaci alkudozásnak pontosan az ilyen apró kis füllentések adják a sava-borsát. Mindkét fél tisztában van azzal, hogy a tulajdonképpeni árucsere mellett egy izgalmas játék zajlik, aminek a szabályai megengedik a túlzásokat, itt a felnagyítás vagy lekicsinylés mindig a valós érték leplezését szolgálja, de a jó kufárt vagy okos vásárlót nem szokás ezért megszólni, még kevésbé elítélni.