Biedermeier mindennapok - Művészet és polgárosodás a 19. századi Magyarországon (1815-1867)

A napóleoni háborúk végétől az osztrák-magyar kiegyezésig tartó időszakot, amely a magyar nemzeti identitás megerősödésének és a függetlenségi eszmék térnyerésének korszaka is, a Kölcsey Ferenctől örökül kapott ,,haza és haladás" jelszavak jellemezték. Haladás mutatkozott a gazdasági és ipari teljesítményben, a megvalósuló reformokban és az ország polgárosodásában. A haza, a nemzeti összetartozás egyik kulcsterülete a kultúra lett. Ebben az öt évtizedben átalakult, megújult a képzőművészeti élet addigi keretrendszere is: megrendezték az első nyilvános tárlatokat, amelyekről a sajtó is írt, ezáltal formálódott a művészeti nyilvánosság. Magánszemélyek egyesülésével 1839-ben létrejött a rendszeres kiállítási lehetőséget biztosító Pesti Műegylet, az intézményesülés első bástyájában, a Nemzeti Múzeumban 1846-ban megnyílt az első állandó kiállítás, és még ugyanebben az évben megindult a szervezett művészképzés az Első Magyar Festészeti Akadémián. Ahogyan a biedermeier művészetben tükröződnek a társadalmi változások, a polgári életmód kibontakozása, úgy mutatja be kiállításunk is a korszak művészetét az emberi élet, a születéstől az elmúlásig tartó életszakaszok kontextusában. Az életmódtörténeti nézőpont a képzőművészeti és iparművészeti tárgyak együttesével - magyar és osztrák közgyűjtemények, illetve hazai magángyűjtők közreműködésével - válik teljessé. Az utóbbi évtizedek nagy sikerű nemzetközi biedermeier kiállításain bemutatott magyar műtárgyak ezúttal egy több mint háromszáz műtárgyat felvonultató, sokszínű, budapesti kiállítás részei. A legutolsó, a korszak képzőművészetével foglalkozó magyar kiállítás óta közel kilencven év telt el, a magyar biedermeier kibontakozása óta pedig közel kétszáz: a képzőművészeten és tárgykultúrán átszűrődő polgári erények azonban ma is részei mindennapjainknak. - részlet az előszóból