Benkő Gyula - EGY ÉLET A VÍGSZÍNHÁZBAN

1993 őszén kaptam megbízást Koltay Gábortól, a Szabad Tér Kiadó igazgatójától, hogy írjak könyvet Benkő Gyuláról. A színész több történelmi és színházi korszakot is magában foglaló pályájának dokumentálását személyes ügyének tekintette. Szoros, baráti szálak fűzték a családhoz, tudta, hogy Benkőt mélyen megrendítette felesége halála, s nem sokkal később egy súlyos műtéten is átesett: a könyv ötletét nyilvánvalóan az is motiválta nála, hogy segítséget szeretett volna nyújtani a színész lelki regenerálódásához. Elgondolkodtató és értékveszejtő korunkra jellemző, hogy erről a kiemelkedően jelentős színészegyéniségről korábban nem jelent meg életrajzi kötet. Személyesen akkor ismerkedtem meg Benkővel, amikor 1993 végén Koltay Gáborral fölkerestük, hogy a könyv tervét megbeszéljük vele. Még látszottak rajta a nemrég átélt traumák nyomai, de az ötlettől fölvillanyozódott, s készségesen vállalkozott rá, hogy életének, pályájának kevésbé ismert részleteit kérdéseimre magnóra mondja. E beszélgetések során megtapasztalhattam nyílt, barátságos természetét, erős hitét abban, hogy még visszatér a színpadra (természetesen a Vígszínház színpadára), derűsen bölcs filozófiáját, amellyel az élet dolgait szemlélte, szerénységét és korrektségét, ahogy a pályájáról és a pályatársairól beszélt. Senkiről egy rossz szava nem volt. Pedig éppenséggel lehetett volna ... A könyv elkészült fejezeteit elolvasta, helyenként javításokat kért, amelyeket természetesen megtettem. Nem a Kiadó akaratán múlott, hogy a könyv csak most, a színész halála után egy évvel kerül az olvasó kezébe - tartalmazva immár utolsó éveinek krónikáját is. Végülis a Nemzeti Kulturális Alap támogatása tette lehetővé, hogy ennek a hallatlanul gazdag színészpályának, s egy nagy formátumú, kivételesen rokonszenves, tisztességes művészembernek emléket állíthassunk. Hálával tartozom Koltay Gábornak, amiért a nagybeteg színészbe lelket öntött, munkámat mindvégig támogatta és a nehézségek ellenére sem mondott le a könyv kiadásáról. A munkám során nyújtott segítségéért köszönetet mondok dr. Székely György és dr. Czenner Mihály színháztörténészeknek, Benkő Péternek, a Szabad Tér Színház és Kiadó kollektívájának, mindenekelőtt Turányi Zsuzsa szerkesztőnek és a kéziratot gondozó Borsche Sándornénak. 1998. május Majoros József kevesebb